A Közlekedési Tanszék, ill. jogelõdeinek története a Magyar Népköztársaság oktatási rendszerérõl alkotott 1961. évi III. törvény elfogadásáig nyúlik vissza. A törvény az állami oktatás területén addig nem tapasztalható reformot indított el. A reform alapvetõ célkitûzése az oktatás korszerûsítése, a szakmai nevelés javítása, az oktatás és háttéripar (közlekedés) közötti kapcsolat erõsítése és a természettudományos szakmai mûveltség színvonalának emelése volt. A törvény jogerõre emelkedését követõ idõszakban, a Közlekedési Tanszék jogelõdeinek szempontjából több fontos szakasz határozható meg:

• felsõfokú közlekedési technikumok mûködésének idõszaka (1962-1967),
• a Közlekedési és Távközlési Mûszaki Fõiskola alapítása és egykarú intézményként való mûködésének idõszaka (1968-1971),
• Közlekedési és Távközlési Mûszaki Fõiskola több tagozatú intézményként való mûködésének idõszaka (1971-1992),
• a Széchenyi István Fõiskola egyetemmé válást megelõzõ mûködési idõszaka (1993-2002)

Az elsõ szakaszban a Felsõfokú Gépjármûközlekedési Technikum Budapesten, a Felsõfokú Vasútforgalmi Technikum Szegeden kezdte meg mûködését. Mindkét intézmény felügyeleti fõhatósága a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium volt. Budapesten nevezetes esemény volt, hogy a Felsõfokú Gépjármûközlekedési Technikumban 1966-tól önálló hajózási szak is indult, amely a tengerhajózás számára képezett szakembereket. A felsõfokú technikumok képzési feladataikat alapvetõben tanszéki rendszerben látták el. A közlekedés üzemviteli szakterületének irányításában, tervezésében, szervezésében és hatékonyságának növelésében fontos szerepet játszott a:

• Gépjármû Üzemszervezési Tanszék (a Gépjármûközlekedési Tagozat),
• Vasúti Üzemszervezési Tanszék (a Vasúti közlekedési Tagozat).

második szakasz a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1968. évi 16. számú törvényerejû rendeletének megalkotásától számítható, amely alapján Gyõrött új felsõoktatási intézmény létesült, a Közlekedési és Távközlési Mûszaki Fõiskola, amely felett a felügyeletet már egy másik fõhatóság, a Mûvelõdési Minisztérium gyakorolta. Az új gyõri felsõoktatási intézmény megszületése, a közlekedés számára a gyakorlati tudással felvértezett üzemmérnökök képzése, ill. az oktatás hatékonyságának intézményi integrációval történõ javítása szempontjából volt fontos elõrelépés. A gyõri felsõoktatási intézmény elsõ vezetõje, dr. Hegedûs Gyula fõigazgató a közlekedéstudományok kandidátusa, a fõiskola létesítésének elõkészítésével, mûködési koncepciójának kialakításával és a többtagozatú intézmény Gyõrbe történt áttelepülése során felmerült nehézségek körültekintõ megoldásával elévülhetetlen érdemeket szerzett.

A harmadik szakasz elsõ évei az építkezések utómunkálatainak befejezésével és a költözés lebonyolításával teltek. Az 1973/74-es tanévben Gyõrött, a Közlekedés- és Postaüzemi Intézet keretein belül kezdte meg mûködését a Gépjármû Üzemszervezési Tanszék és a Vasúti Üzemszervezési Tanszék. A közlekedési üzemmérnök képzésben, többek között, olyan fõiskolai tanárok biztosították a szakmai képzés színvonalát, mint dr. Szántó Emil, dr. Papp Endre, dr. Benkõ László, dr. Nagy István, dr. Westsik György, dr. Borsi Béla, dr. Mészáros Pál és Szomor Kornél.

1975-ben a Hajózási szak áthelyezésre került a Budapesti Mûszaki Egyetem Közlekedésmérnöki Karára, ahol a hallgatók a Hajózási fõiskolai szakon Belvizi- és Tengeri ágazaton, továbbá a Hajógépész fõiskolai szakon folytathattak tanulmányokat. A Közlekedési és Távközlési Mûszaki Fõiskola, Széchenyi István kiváló munkásságának és magyarságának elismerésétõl és a "legnagyobb magyar" iránt érzett tisztelettõl vezérelve, 1986-ban felvette Széchenyi István nevét. Közben a tanszékek osztályokká alakultak, de ez a képzést lényegében nem érintette . 1988-ban kezdte meg mûködését az ismét Gyõrbe helyezett Hajózási szak és Hajógépész szak. Az említett két szak gondozására 1989-ben jött létre az önálló Hajózási Tanszék, amelyet közvetlenül a fõigazgató felügyelt. A tanszéki struktúra 1993-ig változatlan maradt.

1992-ben a Fõiskolai Tanács elfogadta azt az intézményfejlesztési tervet, amelynek megvalósításával a felsõoktatás fejlesztési törekvései és a normatív finanszírozás rendszerének bevezetése Gyõrött is szabad teret kapott. Ez a képzési szakoknak új rendszerben történõ elhelyezését eredményezte. Amikor e változásokat 1993-ban a szervezet átalakítása is követte, akkor a Gépjármûüzemi Osztály, a Vasútüzemi Osztály és az önálló Hajózási Tanszék egyesülésével új szervezeti egység, a fõiskola Közlekedési Tanszéke született meg. Az integráció eredményeként létrejött tanszék elsõ tanszékvezetõje dr. Prileszky István fõiskolai tanár lett.

A negyedik szakaszban az oktatási és kutatási feladatok ellátása mellett, a Közlekedési Tanszék feladata volt a képzés, az oktatói kar és az intézmény egyetemi akkreditációjának elõkészítésében való részvétel. Az akkreditáció sikeres befejezése után, a Magyar Parlament döntése értelmében, 2002. január 1.-tõl az intézmény Széchenyi István Egyetem néven folytathatta tevékenységét. A Közlekedési Tanszék, intézményi környezetének megváltozása után, tevékenységét a Széchenyi István Egyetem, Mûszaki Tudományi Kar, Közlekedés és Gépészmérnöki Intézet szervezeti keretei között folytatja.