Somogyi Imre

1938 – 1978

1938. április 20-án vasutas család gyermekeként született Nagykanizsán. Az általános iskolát Nemesgulácson végezte el. 1956-ban Tapolcán, a Batsányi János Általános Gimnáziumban érettségizett. Diplomáját 1968-ban a BME Közlekedésmérnöki Kar Vasútüzemi szakán, szakmérnöki oklevelét 1975-ben a BME Közlekedésmérnöki Kar Közlekedés Kibernetika és Automatizálás Szakán szerezte.

A vasút iránti elkötelezettsége indokolta, hogy az érettségit követően azonnal munkába állt Tapolcán a MÁV Állomásfőnökség alkalmazásában. Vasutasként képzelte el a jövőjét, ezért számos vasúti szaktanfolyamon képezte magát (távírda, forgalom, forgalmi önállósító, személypénztár, árufuvarozás, árupénztár, stb.). Sorkatonai szolgálata alatt kitüntetett határőr járőrparancsnok volt. Néptánctudását sikeresen kamatoztatta a Határőrség Néptáncegyüttesében. 1962-ben végezte el a MÁV Tisztképző Intézet Forgalmi Kereskedelmi Tagozatát. Ezután forgalmi szolgálattevőként Nagykanizsán, Tapolcán és Budapest Kelenföld pályaudvaron dolgozott. Később a MÁV Széchenyi-hegyi Úttörővasúton állomásfőnök, majd üzemfőnök-helyettes beosztásba nevezték ki. 1969-ben vezetőmérnöki megbízást kapott Budapest Kelenföld pályaudvaron. 1970-ben a MÁV Budapesti Igazgatóság Kibernetikai és Üzemszervezési Csoport vezetőjeként irányította a vasút helyi- és hálózati információs rendszereinek tervezését, fejlesztését. A munkájához szükséges számítástechnikai tudás megszerzésére nagy gondot fordított. Számítógép-programozó és rendszerszervező okleveleket is szerzett a SZÁMOK szakképzésein. 1972-től mellékfoglalkozású tudományos munkatársként a VTKI alkalmazásába került. A KTE területi titkári beosztásában az igazgatóság tudományos életének szervezésével foglalkozott. 1975-ben a MÁV Budapesti Igazgatóság Biztosítóberendezési és Automatizálási Osztályán osztályvezető-helyettesnek nevezték ki. A vasút vezetői minden innovatív szakterületen számíthattak rá.

Proaktív, felelősségteljes munkával teli vasúti életútjának elismeréséért kapott kitüntetései „Kiváló vasutas”, „Vasutas törzsgárda tag bronz fokozata", „Kiváló dolgozó”, „Közlekedés kiváló dolgozója”, „KTE Egyesületi jelvény arany fokozata” és számos miniszteri, vasútigazgatói, egyéb vezetői dicséret.

1976-ban állt munkába a KTMF Vasútüzemi Tanszékén, főiskolai docens beosztásban. Ezzel élete nagy álma vált valóra, hiszen fiatalokat taníthatott, úgy érezte révbe ért. Az európai színvonalnak és a hazai vasutak igényének megfelelő, vasúti informatikai tananyagok kidolgozásán, a tantárgyprogramok átalakításán dolgozott. Létre kívánt hozni egy külső és belső munkatársakból álló „kutató-fejlesztő műhely”-t. A nevelés-oktatás, kutatás-fejlesztés, közéleti szerepvállalás feltételeinek megfelelő szakmai tudása és kiemelkedő személyisége szép jövőt sejtetett.

Tartalmas, a vasút iránt elkötelezett, magas minőségű szakmai tevékenysége, megnyerő modora, közösséget alakító képessége nem kapott elég időt a kiteljesedésre. 1978-ban súlyos betegség következtében elhunyt.