Dr. Kisbakonyi József

1939 - 2012

Jásztelken született. Az általános iskolát is a Jászságban végezte. Már gyermekkorában beleszeretett a sínekbe, a vasúti járművekbe. Korán megtetszett neki a vasutasok élete. Ezért már fiatalon is vállalt munkákat a vasúton.

A Budapesti Műszaki Egyetem Közlekedésmérnöki Karán MÁV-ösztöndíjjal végzett. A BME posztgraduális képzése keretében szerzett szakmérnöki oklevelet. Egyetemi doktori fokozatát is a BME-n vette át.

Diplomásként Szolnok MÁV Állomásfőnökség volt első munkahelye. A vasúti csomóponton hamar eligazodott. Szakmai munkájának elismeréseként, 33 évesen vezetőmérnöknek nevezték ki. A 70-es évek elején komoly szakmai kihívást jelentett a Szolnok vasúti csomópont területén folyó rekonstrukció és informatikai fejlesztés. A forgalmi-technológiai koordináció felelőse volt.  Munkáját a vasútigazgatóság vezetői több alkalommal elismerték.

Pályázat elnyerésével került a Széchenyi István Egyetem jogelőd intézményébe, a KTMF Szegeden működő Vasúti Közlekedési Tagozatára. 1973 őszén megbízást kapott az Áttelepítési Bizottság vezetőjeként, hogy a Tisza partjáról, ill. Budapestről két-két szakot Győrbe helyezzen át. A személyi és tárgyi feltételek megteremtése 1974. év őszéig befejeződött. A vasútüzemi, vasútgépész-, postaüzemi-, vasúti biztosító berendezés-, irányítástechnikai szakokon elindult az oktatás. Ezután a Közlekedési és Postaüzemi Intézet igazgatójaként újabb megbízást kapott. Intézeti igazgatóként, a Vasútüzemi Tanszék vezetőjeként, főiskolai docensként személyes példát mutatott munkatársainak a nevelés, képzés, oktatás, tudományos kutatómunka, közéleti szerepvállalás területén kifejtett tevékenységével. Irányítása alatt az intézmény számára kiemelkedő erkölcsi és anyagi hasznot hozó kutatásokat végzett a körülötte dolgozó szakmai közösség. Az eredmények és tapasztalatok folyamatosan beépültek az oktatási tananyagba. Különösen büszke volt arra, hogy az intézményben az informatikai oktatás alapjait az ő tanszékén rakták le.

A KTMF személyzeti vezetőjeként munkatársainak komfort érzetét kívánta javítani. 1996-ban vonult nyugállományba. Értékes oktatási, szakmai munkáját és vezetői minőségét - többek között - Kandó Kálmán Emlékéremmel és Baross Gábor-díjjal is elismerték.

A rendszerváltást követően bízott abban, hogy a tanszékeken végzett kutatási, fejlesztési tevékenységet önálló gazdasági társaság keretei között hatékonyabban, versenyképesebben, kisebb rezsivel lehet végezni. Ezért munkatársaival 1992-ben megalapította a Trans-Plan Közlekedésinformatikai és Logisztikai Kft-t. A cég kutatás-fejlesztésének fő irányai között szerepeltek: áramlatok optimális levezetésének tervezése, vágányzári technológiai tervek tervezése, ütemes menetrend tervezése és bevezetése, különböző engedélyezési tervek készítése, műszaki-, bevétel- és költséganalízis, vasúthálózat teljesítőképességének meghatározása.

A sokrétű munka, a feltétlen előrejutás szándéka által okozott stressz helyzetek azonban kikezdték egészségét. 2012-ben hunyt el.