8. Közlekedésbiztonság

8. Közlekedésbiztonság

8.1. A közlekedési tevékenység és biztonsági feltételei

 

A helyváltoztatás, a mozgás az ember számára önmagában is veszélyforrás. Különösen az, ha ez a tevékenység technikai eszközök felhasználásával valósul meg. Erre hívja fel a figyelmet a banálisnak hangzó, de mély tartalommal bíró „a közlekedés veszélyes üzem” mondás. Az üzem a technika fejlődésével mind veszélyesebbé válik, mert a biztonságot szolgáló fejlesztések üteme sajnálatos módon általában elmarad az átlagos fejlődési ütemtől, mivel annak költségei közvetlenül csak nehezen téríthetők meg.

 

A műszaki fejlesztés biztonsági szempontjai ezzel együtt nem jelentéktelenek. A járművek működtetési berendezései között a fékrendszerek tökéletesítése, a kormányberendezések korszerűsítésével a kormányozhatóság javítása az aktív forgalombiztonságot fokozzák, míg a felhasznált anyagok jobb minősége, az alváz és a karosszéria tudományos vizsgálatokon alapuló kialakítása, a nagy teljesítményű lökhárítók, a légzsákok és a biztonsági övek a passzív biztonság javításának eszközei. A kényelmi berendezések, az ergonómiai követelmények figyelembevétele nemcsak a fizikai, hanem az idegi fáradság mérséklésével is hozzájárulnak a közlekedésbiztonság javításához. A korszerű (osztott) pályák, jó minőségű burkolatok, a különszintű kereszteződések – igaz, magas beruházási költségek árán – nagymértékben képesek javítani a biztonságot. A modern automatizált biztosítóberendezések, a forgalomirányító jelzőberendezések, a radarok és automatikák ugyancsak a balesetek számának csökkentését teszik lehetővé.

 

A fentiek ellenére – vagy éppen azért – a közlekedésbiztonság alakulásának fő meghatározója az ember, hiszen a balesetek túlnyomó többsége emberi okokra vezethető vissza. A közlekedési folyamatban az ember, mint már említettük

-         aktív szereplőként mint járművezető, vagy más szolgáltatást végző,

-         passzív szereplőként mint utas,

-         egyéni közlekedőként változó minőségben (járművezető, utas, gyalogos) vesz részt.

Ugyanakkor azonban minden minőségében – bár eltérő mértékben – ki van téve a balesetveszélynek.

 

Az aktív résztvevők esetében emellett meghatározó fontosságú a közlekedési alkalmasság vizsgálata. Ez lehet hosszú távra ható egészségügyi és idegi megfelelés kérdése, ami már eleve a tevékenység végzésére való jogosultságot befolyásolja. A konkrét esetekben való alkalmasság a különféle káros befolyásoló szerek (alkohol, drog, gyógyszer) vagy a pillanatnyi fizikai és idegi állapot függvénye. Az alkalmasságra vonatkozó előírások maradéktalan betartása azonban helytől és időtől független követelményként kezelendő, arra való tekintet nélkül, hogy a konkrét közlekedési folyamatok igen eltérő körülmények között mehetnek végbe. Különösen fontos az alkalmassági követelmények maradéktalan teljesítése a hivatásos járművezetők esetében.

 

A közlekedésbiztonság szempontjából az emberi tényezőhöz kapcsolódóan nem elhanyagolható a társadalmi háttér szerepe sem. Ennek összetevői között megemlítendő

-         az általános társadalmi magatartás és annak részeként a közlekedési morál,

-         a közlekedési oktatás és nevelés rendszere, annak hatékonysága,

-         a közlekedésbiztonságra irányuló reklám- és propagandatevékenység,

-         a közlekedésben dolgozók anyagi és erkölcsi megbecsülése, munkafeltételeik alakítása,

-         a közlekedési folyamatok ellenőrzése, a balesetokozók szankcionálása és megítélése.

 

A közlekedési balesetek bekövetkezése az emberi tragédiákon, egészségügyi károsodáson kívül óriási anyagi károkat is okoz az országnak. A közlekedésbiztonság esetében így különösen fontos, hogy az erőfeszítések, intézkedések, fejlesztések elsősorban a megelőzésre irányuljanak, s így lehessen mérsékelni a bekövetkezett balesetek számát, súlyosságát és azok káros következményeit.

 

8.2. Közlekedésbiztonság és társadalmi fejlődés

 

A balesetek gazdasági hatásait a közlekedés negatív externáliái, azaz külső, vagyis társadalmi költségei közé soroljuk. Már az elnevezésből is következik, hogy ez a költség, tehát maga a baleset szoros összefüggésben áll a társadalmi fejlődéssel, amint az előzőekben már említett társadalmi magatartás is változik a fejlettség különböző szintjeivel.

 

A legkézenfekvőbb összefüggés, hogy a társadalom, s vele együtt a gazdaság fejlődésével változik a közlekedés szerepe, technikai szintje és struktúrája. A társadalmi-gazdasági fejlődés előrehaladása növeli a közlekedési igényeket, ami a technikai színvonal emelkedése mellett is növeli a balesetveszélyt. Ebbe az irányba hat a közlekedési szerkezet változása is, hiszen a fejlettségi szint növekedésével emelkedik a közlekedés egészén belül a leginkább balesetveszélyes közúti közlekedés részaránya. További veszélyforrás, hogy az életszínvonal emelkedésével együtt, s éppen az életminőség javításának részben eszközeként, részben pedig eredményeként nő az egyéni közlekedés szerepe, emelkedik a személygépkocsi-ellátottság, ami ugyancsak a balesetek növekedése irányába hat.

 

Ugyanakkor nem elfogadható az a felfogás, amely a balesetek számának növekedését a motorizációs szint emelkedésének elkerülhetetlen következményeként kezeli. Amint azt nemzetközi és hazai példák is bizonyítják, megfelelő intézkedésekkel elérhető, hogy a teljesítményekre vetített fajlagos baleseti mutatószámok javuljanak, sőt a balesetek számának abszolút csökkenése is bekövetkezhet az emberi és a technikai tényezők külön-külön és egymással összehangoltan is megvalósuló fejlesztésével, de különösen a nevelési és az ellenőrzési folyamatok javításával.

 

Nem vitatható, hogy ebben a tevékenységben meghatározó fontosságú az állam szerepe. Ennek részét képezi már annak felismerése és bemutatása, hogy ezen a téren melyek az állam részéről nem megkerülhető feladatok. Nyilvánvaló, hogy a közlekedési balesetek teljes mértékben nem küszöbölhetők ki, mégis szükséges az állami intézmények tudatos, szervezett munkája a balesetek megelőzése, számuk csökkentése érdekében. A szükséges állami tevékenységek, intézkedések a következőkben foglalhatók össze:

-         A közlekedési pályák és kapcsolódó létesítményeik, szokásos gyűjtő kifejezéssel a közlekedési infrastruktúra fejlesztése, korszerűsítése, fenntartása, üzemeltetése;

-         A járművekkel szembeni műszaki követelmények meghatározása, annak rendszeres ellenőrzése, felülvizsgálata;

-         A közlekedésben résztvevők, s ennek összességeként a társadalom közlekedési magatartásának a részben már említett módszerekkel történő befolyásolása, ezen belül

=        a közlekedési nevelés, oktatás, képzés, továbbképzés rendszerének kialakítása,

=        részben működtetése,

=        a közlekedési szabályok kidolgozása, azok betartásának ellenőrzése,

=        a közlekedési szabálysértések és bűncselekmények szankcionálása,

=        a közlekedésbiztonságra irányuló propaganda-tevékenység elveinek kimunkálása,

-         A közlekedési balesetekkel kapcsolatos mentőszolgálat megszervezése;

-         Az összes felsorolt feladat finanszírozási forrásainak közvetlen vagy közvetett biztosítása.

 

Nem elhanyagolható feladatot jelent egyes szakmai szabályozások és intézkedések közlekedésbiztonsági hatásainak külön kiemelt kezelése. Tipikus esete ennek az egészségügyi megfelelés, a pályaalkalmasság szabályozása, vagy a képzettségi feltételek teljesítésének vizsgálata, amely tényezők az uniós jogharmonizáció, a vállalkozók piacra lépési követelményeivel folyamatosan napirenden szerepelnek. Különösen fontos ezen a téren közúti járművezetők vezetési idejére vonatkozó nemzetközi egyezmény /AETR/ kihirdetése.

 

Az AETR korlátozó rendelkezéseinek betartását Európa számos országában a forgalomban ellenőrzik. A törvény kihirdetése után Magyarországon is lehetővé válik az egyezmény hatálya alá tartozó járművek vezetőinek ellenőrzése, ami várhatóan javítja a baleseti helyzetet. Az előírások EU-csatlakozásunk napjától kezdődően a belföldi forgalomban is érvényesek lesznek, ami viszont a járművek menetíró készülékkel (tachográffal) és sebességkorlátozó berendezéssel történő felszerelését teszi szükségessé. Ez jelentős ráfordításokat és felkészülési időt igényel az érintettektől.

 

Az állam számára a közlekedésbiztonságnak politikai, társadalmi és gazdasági jelentősége egyaránt van, így felelőssége alágazattól függetlenül a közlekedés egészére kiterjed, jóllehet az esetek túlnyomó többségében a közúti közlekedés baleseti problémái állnak reflektorfényben. Ugyanakkor a közlekedésbiztonság átfogó intézkedései, programjai a nemzetközi és a hazai gyakorlatban egyaránt általában csak a közúti, a vasúti és a belvízi közlekedés terjednek ki. Ennek oka, hogy

-         a városi közlekedés biztonsági problémáit – esetenkénti megkülönböztetéssel – a vasúti, de főleg a közúti közlekedésével együtt tárgyalják, hiszen a közúti balesetek többsége lakott területen belül történik;

-         a légi közlekedésben a személyzetre, a járművekre, a repülőterekre és a légtérhasználatra vonatkozó biztonsági előírásokat az üzemi szabályok tartalmazzák, az utazóközönség pedig – bár nem mindig jól működő – ellenőrzött, zárt rendszerben vesz részt az általa alig befolyásolható szállítási folyamatban. Természetesen a biztonság közlekedéspolitikai megközelítésében a légi közlekedés is a vizsgálatok tárgyát képezi.

 

8.3. A közlekedésbiztonság általános követelményei

 

A közlekedésbiztonság szabályozása és a szükséges intézkedések ki kell, hogy terjedjenek a közlekedési rendszer minden elemére, így az emberre, a járműre, a pályára  és egyéb berendezésekre egyaránt. E tevékenység során támaszkodni kell a baleseti statisztikákra, a műszaki kutatási eredményekre és az azok nyomán kifejlesztett korszerű, a biztonságot fokozó termékekre.

 

A biztonsági intézkedések elsődlegesen a közlekedésben résztvevő emberre kell, hogy irányuljanak. Ennek során:

 

-         Biztosítani kell a szükséges ismeretek megszerzését, s ellenőrizni azok gyakorlatban való alkalmazási készségét. Ez nemcsak a járművezetőre, hanem a közlekedésben résztvevő egyéb személyzetre (pl. kalauz) és az utasra is vonatkozik, utóbbinál különösen a közforgalmú járműre (autóbusz, vonat) történő fel-leszállás esetére. Speciális feladat a tulajdonképpen nem a közlekedés területén használt sportcélú járművek használatának megismertetése. Különösen fontos a vízi balesetek megelőzése érdekében a járműhasználat, úszástudás, vízijártassági és mentési ismeretek ellenőrzése.

-         A szabályozások terén a korszerű megoldások és a nemzetközi gyakorlatnak is megfelelő elvek alapján, a veszélyességi szintnek megfelelő, lehetőség szerint egyszerű és egyértelmű magatartási és foglalkoztatási szabályok alkalmazása indokolt.

-         Az ellenőrzésnek a fenti ismeretek meglétét és a szabályok betartását szükséges olyan gyakorisággal ellenőrizni, hogy az ne eredményezze a közlekedés résztvevőinek felesleges zaklatását, de riassza el a szándékos vagy gondatlan elkövetőket. Az ellenőrzéshez megfelelő szankcionálásnak kell kapcsolódnia.

 

A járművek tekintetében a konstrukció és a műszaki állapot is biztonsági faktor. Az új eszköz beállításakor előbbinek, időszakos (folyamatos) ellenőrzéskor utóbbinak a megvizsgálása szükséges. A vizsgálattal egy időben a hatósági üzemeltetési engedély érvényességének kontrollja is indokolt. Speciális feladatok ellátása vagy üzemeltetési körülmények esetén az ahhoz való alkalmasság ellenőrzése külön is szükséges.

 

A pályák és egyéb létesítmények esetében már az építéskor szempont kell, hogy legyen a biztonsági követelmények érvényesítése, a potenciális konfliktushelyzetek megelőzése. Így pl. indokolt a különböző jellegű forgalmak (áru – személy, helyi – távolsági, gépjárművek – kerékpárosok – gyalogosok) térbeni  elkülönítése, ezáltal is a baleseti gócpontok csökkentése; a szintbeni kereszteződések kiküszöbölése, a meglévők biztosítási rendszerének korszerűsítése; vasúti megállókban, állomásokon biztonságosan megközelíthető peronok létesítése, a vízi közlekedésben a hajózó út megfelelő kitűzése.

 

Mindezek megvalósításának természetesen finanszírozási feltételei is vannak. A konkrét intézkedések jellegétől függően kell a forrásokat az illető üzemeltető társaság, az állami költségvetés vagy az érintett önkormányzat kereteiből biztosítani. (A célhoz kötött felhasználás példája a járművek műszaki vizsgáztatásának díjából származó bevételek egy része.) Esetenként civil szervezetek bevonása is lehetséges. Megfelelő előkészítés esetén banki források igénybevételére is sor kerülhet, hiszen megfelelő módszertan alkalmazása esetén a ráfordítások megtérülése is igazolható. (Pl. világbanki hitel felvételére került sor közlekedésbiztonsági célra.)

 

8.4. A Nemzeti Közlekedésbiztonsági Program

 

Magyarországon az 1980-as évek végén - az 1990-es évek elején a közlekedésbiztonság – elsősorban a közúti közlekedésben – drámaian romlott. A közúti személyi sérüléses balesetek száma 1985-1990 között évi 19.563-ról 27.801-re, azaz  42%-kal nőtt, s ezt is meghaladva több mint 48%-os volt a meghalt, megsérült személyek számának emelkedése. Ugyanebben az időszakban a közúti gépjárműállomány növekedése csak 20% körüli volt, tehát itt sem állta meg a helyét az a nézet, miszerint a balesetszám emelkedése a motorizációs szint egyenes következménye. Az általános helyzetképhez tartozik az is, hogy az említett időszakban szemmel láthatóan romlott a közlekedési morál: lazult a fegyelem, a szabályok betartása helyébe a durva, gyakran szándékos szabálysértések léptek. A helyzetképet tovább rontotta a balesetek súlyosságának emelkedése: a 100 személyi sérüléses balesetben meghalt 9 fő nemzetközi összehasonlításban igen kedvezőtlen adat, hiszen az ennek megfelelő mutató pl. Ausztriában 3, Németországban 2. Az áldozatok között különösen magas volt a fiatalok részaránya.

 

A balesetek okozói között a személygépkocsi-vezetők aránya jelentősen nőtt, a kerékpárosok, motorkerékpárosok, gyalogosok részaránya, s a kerékpárosok kivételével száma is csökkent. Tehát a balesetek fő okozói a személygépkocsi-vezetők. Különösen aggasztó volt az ittasan okozott balesetek számának gyors emelkedése, aminek részesedése az összes személysérüléses balesetből 16%-ot tett ki. Ezzel Magyarország az európai rangsor utolsó helyeinek egyikére került.

 

A baleseti okok között a sebesség helytelen megválasztása(29%), az irányváltoztatás, kanyarodás szabályainak megszegése (23%), az elsőbbség meg nem adása (22%), az előzési szabályok be nem tartása (6%) vezette a sort. A balesetek mintegy 70%-a lakott területen következett be, viszont a balesetek súlyossága a lakott területen kívül magasabb, főként a nagyobb sebesség miatt. Az éjszakai balesetek súlyossága (a halálos kimenetelű balesetek részarányában kifejezve) mintegy kétszerese a nappalinak. A legtöbb baleset pénteki napokon következik be, a havonkénti megoszlás tekintetében július-augusztus a legveszélyesebb.

 

A baleseti helyzet súlyosbodásához hozzájárult az is, hogy az 1980-as években a rendőri ellenőrzések intenzitása jelentősen csökkent, s a biztonságjavító intézkedések megvalósításához szükséges pénzügyi források sem álltak rendelkezésre. 1990-től számos, a közlekedésbiztonsággal összefüggő jogszabály született, amelyek egy része hatályba is lépett. Így pl. korszerűsítették a gépjárművezetők képzési és vizsgáztatási rendszerét, 1992-től belépett az utánképzési rendszer, megkezdődött a közlekedésre nevelés iskolai oktatása, módosultak egyes közlekedési szabályok, s a közúthálózat fejlesztésének is vannak biztonságjavító hatásai. 

 

Fentiek is közrejátszottak abban, hogy 1990-1992 között némileg csökkent, de még mindig igen magas volt a közlekedési balesetek száma. Az előbb felsoroltnál sokkal részletesebb baleseti statisztikai adatok elemzéséből egyértelművé vált, hogy külön, részletesen átgondolt és kidolgozott programra, intézkedés-sorozatra van szükség a baleseti helyzet érzékelhető javulása érdekében. Így született meg 1993-ban a Nemzeti Közlekedésbiztonsági Program.

 

Az erre irányuló munkák indításakor nyilvánvaló volt, hogy

-         a teljes körű, integrált (minden alágazatra kiterjedő) megközelítés vezethet csak eredményre, amely minden részterületet átfogó vizsgálat nyomán jelöli ki a prioritásokat, a veszélyhelyzet és a várható eredmények alapján;

-         ennek megfelelően jelölte meg elsődleges célcsoportként a fiatal személygépkocsi-vezetőket, veszélyeztetettségük csökkentése és fegyelmének javítása érdekében;

-         kiemelt feladatnak tekintette a közúti sebességhatárok betartására, az ittas vezetés megelőzésére és kiszűrésére, a biztonságiöv-viselési arány  növelésére irányuló felvilágosító tevékenység és a hatékonyabb rendőri ellenőrzés erőteljes fokozását, valamint a gyalogosok védelmének erősítését.

 

A célok megvalósításához vezető út sikere csak úgy volt remélhető, ha a program – az általunk is már elmondottakkal összhangban – kiterjed a teljes közlekedési rendszerre, de  (főként a közúti közlekedésben)  elsősorban az emberi tényezőre, a közlekedők magatartására kíván hatni. A program lényegét alágazatonként a következőkben összegezzük.

 

A./ Közúti közlekedés

 

A közúti közlekedésbiztonság javítása érdekében elsődleges feladatként a helyes közlekedési magatartást megalapozó tevékenység fejlesztését jelölték meg. Ennek fő eszközei

-         a közlekedésbiztonsági propaganda erősítése (TV- és rádió-kampányok, óriásplakátok, stb.), összehangolva a rendőri ellenőrzéssel;

-         az iskolai közlekedési oktatás, nevelés tartalmi és módszertani javítása, korosztályonként differenciált gyakorlati programok összeállítása, a pedagógusok felkészítő tréningjeinek, szakmai speciális továbbképzésének rendszeressé tétele, ösztönzése, presztizsének javítása;

-         a gépjárművezető-képzés, -vizsgáztatás és -utánképzés rendszerének korszerűsítése, összehangolása, a próbaidőre szóló vezetői engedély bevezetésének előkészítése.

 

A program sikere azonban nyilván nem várható a helyes közlekedési magatartást kikényszerítő intézkedések meghozatala nélkül. Ezek két fő csoportja

-         a rendőri ellenőrzések fokozása azok gyakoriságának és a rendőri állomány létszámának növelése révén, aminek hatékonyságát a rendőrök szakképzettségének javítása és technikai felszereltségének emelése (mérőeszközök, laboratóriumok) is fokozza;

-         a közlekedési szabálysértések központi számítógépes nyilvántartása, ennek felhasználásával az előéleti pontrendszer és a kapcsolódó szankciók bevezetése.

 

Az emberi tényezőre gyakorolt hatás elsődlegessége mellett sem elhanyagolható a közúthálózat fejlesztésének biztonsági hatása. Ennek érdekében

-         szükséges a gyorsforgalmi úthálózat kiemelt fejlesztése,

-         valamennyi közútra vonatkozóan elengedhetetlen az európai tervezési szabványok alkalmazása, az üzemeltetési és fenntartási munkáknál megfelelő jelzőberendezések alkalmazása, az útburkolatok minőségének – beleértve a vízelvezető képességet is – javítása,

-         indokolt a fejlesztések társadalmi véleményezési rendszerének kialakítása,

-         a lakott területen kívüli utaknál nagy figyelmet kell fordítani a csomópontok és szintbeni kereszteződések kialakítására, a körforgalmú csomópontok számának növelésére, a vasúti átjárók biztonságának korszerű biztosítóberendezésekkel való fokozására, az útmenti akadályok (reklámok, oszlopok, vezetékek, növényzet) zavaró hatásának mérséklésére,

-         a lakott területen belüli utaknál fontos a tényleges sebességcsökkentés kikényszerítése (pl. települési bevezető szakaszoknál), a kereszteződésekben az alá-fölérendeltségi viszony egyértelművé tétele, a belvárosi forgalom- és sebességcsillapító intézkedések meghozatala.

 

A biztonság fokozása igényli a közúti járműpark műszaki állapotának javítását is, jóllehet az nem játszik meghatározó szerepet (mindössze 1% körüli ok) a balesetek létrejöttében. Ennek ellenére indokolt a járművek biztonsági paramétereinek javítása, főként a passzív biztonsági jellemzők színvonalemelése. Fontos, hogy az elöregedő járműpark csak növekvő ráfordítások mellett képes megfelelni a biztonsági követelményeknek. Külön figyelmet kell fordítani a gyermekvédő felszerelések (ülés, öv) beszerelésének megkövetelésére, valamint az időszakos műszaki vizsgálatoknál a biztonsági szempontok fokozott érvényesítésére.

 

A közúti közlekedésbiztonság javítása a fenti intézkedések mellett megköveteli a jogi szabályozás fejlesztését, valamint a K+F tevékenység eredményeinek gyors hasznosítását is.

 

B./ Vasúti közlekedés

 

A vasúti közlekedésben a balesetek száma nagyságrenddel kisebb, mint a közúti közlekedésben, hiszen itt nem több tízezret, hanem néhány százat tesz ki évente a balesetben megsérült és meghalt személyek száma. A balesetek száma egyébként az 1993 előtti időszakban csökkenő - stagnáló tendenciát mutatott. Természetesen mindez nem szoríthatja háttérbe a baleseti helyzet javítását célzó törekvéseket.

 

A bekövetkezett balesetek két csoportját

-         a vasút felelősségi körébe tartozó, valamint

-         a vasút felelősségét és a megelőzés lehetőségét meghaladó balesetek alkotják.

A vasút felelősségi körébe tartozó balesetek közül a közlekedő vonatokkal összefüggésben bekövetkezettek száma a fuvarozási teljesítményekkel kb. arányosan csökkent.

 

A vasút felelősségi körén kívüli balesetek között legveszélyesebb és növekvő tendenciát mutatott a vasúti átjárókban történt balesetek száma.  A legnagyobb károkat okozó ütközéses balesetek 97%-a a közúti járművezetők hibájából következett be. Jelentős volt még a személy-elütések, valamint a sorompónak ütközések száma. A balesetek túlnyomó többsége itt is emberi tényezőkre vezethető vissza.

 

A legsúlyosabb következményekkel járó, a vasúti átjárókban bekövetkezett balesetek döntő hányada is a szabályok megsértéséből adódott, de ez felhívja a figyelmet a technikai feltételek javítására, azaz a szintbeni kereszteződések számának csökkentésére, biztosítottságuk korszerűsítésére. Az utasbalesetek nagy része szintén az emberi magatartás hibái és ittasság miatt következett be, így a mozgó vonatra felugrások, arról leugrások, ajtón kiesések, vágányokon figyelmetlen áthaladások voltak a fő közvetlen okok. Hasonló okok említhetők az idegeneket ért baleseteknél is, de évi 30-40 személy sérült meg a vasúti berendezések szándékos rongálása következtében is.

 

A fentiekből következik, hogy a baleseti helyzet javítására irányuló tevékenységnek itt is elsősorban az emberi tényezőre kell fókuszálnia. Legfontosabb formája ennek itt is az iskolai oktatás és nevelés színvonalának és hatékonyságának emelése. Ugyanakkor igen sok a teendő a technikai feltételek javítása terén is, aminek ki kell terjednie a vasúti átjárók (félsorompók alkalmazása, fénysorompó-optikák korszerűsítése), az állomások (aluljárók építése, magasított peronok, tájékoztató berendezések) és a járművek (központi ajtózárak, belső hangosítás) modernizálására is.

 

C./ Vízi közlekedés

 

Ezen a területen jellemző, hogy az általunk nem a közlekedés területére sorolt kedvtelési, sportolási vízijármű-használat biztonsági problémái is itt jelennek meg. Fontos arra is tekintettel lenni, hogy a tevékenység körülményeiből adódóan itt az egyébként könnyű balesetek is komoly (fulladásos) következményekkel járhatnak. A balesetek száma egyébként a közútiakhoz képest elenyésző, évente 20-30 személy vesztette életét vízi balesetben. Szomorú tény, hogy a balesetek kb. 20%-ánál megállapítható az alkoholos befolyásoltság. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy a ténylegesen a vízi közlekedési alágazatba sorolt szervezeteknél az elmúlt tíz évben összesen hat személyi sérüléses baleset történt, s ezekben öt fő sérült meg és egy személy hunyt el. 

 

A baleseti helyzet javítása érdekében fő feladat a vízijármű-vezetők közlekedési magatartásának javítása, s a fegyelmezettség fokozása révén a veszélyeztetettség csökkentése. A víziközlekedési alapismeretek oktatását már az általános iskolában el kell kezdeni (úszás-oktatás), de fontos a közlekedésbiztonsági propagandatevékenység fokozása is. Mindezt a rendőri ellenőrzésekkel, intézkedésekkel, illetve a mentési tevékenységgel és szervezetekkel is össze kell hangolni.

 

8.5. A Nemzeti Közlekedésbiztonsági Program megvalósulása

 

Az NKP-ra vonatkozó kormányhatározat kimondta, hogy a fő célok minél hatékonyabb elérése érdekében évente akcióprogramot kell kidolgozni az abban érintett szervek együttműködésével. A közlekedésbiztonság alakulásáról a Kormánynak évente be kell számolni. A közlekedésbiztonság javítását szolgáló állami feladatok a közúti közlekedés területén jelentkeznek. Ide tartoznak a közúti közlekedés biztonságát szolgáló

-         iskolai nevelés szakmai támogatása, felvilágosítás és propaganda,

-         a közúti közlekedés tervezéséhez, fejlesztéséhez és szabályozásához szükséges szakmai adatgyűjtő, értékelő és kutató-elemző munkák.

Az éves akcióprogramok a fenti kategóriákon belül a rendelkezésre álló pénzügyi forrásokkal együtt rögzítik a konkrét teendőket.

 

Az elmúlt évek tendenciáit és konkrét számait elemezve a Nemzeti Közlekedésbiztonsági Program megvalósulását sikeresnek mondhatjuk. A hozott intézkedéseknek és a program indításának nyilvánvalóan erőteljes hatása volt arra, hogy a meghatározó arányú közúti balesetek száma 1990-hez képest 1993-ra mintegy 30%-kal csökkent. Ezt a csökkenést 1998-ig sajnos stagnálás követte, s csak az azt követő két évben volt érzékelhető ismét számottevő javulás, ennek tartós voltát azonban még nem lehet igazolni. A balesetek számának alakulását jellemző adatokat a 7.sz. táblázat tartalmazza.

 

7.sz. táblázat

A személyi sérüléses közúti és vasúti balesetek számának alakulása Magyarországon

 

Megnevezés

1985

1990

1992

1993

1995

1998

1999

2000

Személyi sérüléses balesetek, db

Vasút

654

654

593

565

494

417

353

381

Közút

19563

27801

24623

19527

19817

20147

18923

17493

A balesetek következtében meghalt személyek száma, fő

Vasút

188

160

259

260

126

115

106

105

Közút

1756

2432

2101

1678

1589

1371

1306

1200

A balesetek következtében megsérült személyek száma, fő

Vasút

615

559

585

585

420

370

359

387

Közút

24840

36996

32577

25430

25886

26392

24670

22698

 

A közúti balesetek részletesebb vizsgálata azt mutatja, hogy az előzőekben ismertetett, a Nemzeti Közlekedésbiztonsági Program kidolgozását megelőző elemzések nyomán feltárt fő tendenciák lényegében nem változtak. A balesetek súlyossága – az abszolút számok csökkenése ellenére – jelentősen meghaladja a nyugat-európai szintet, hiszen 100 személy-sérüléses balesetre még 2000-ben is hét halálos áldozat jutott.

 

A közúti közlekedési balesetek 98,3%-a vezethető vissza emberi okokra. Ezen belül a járművezetők a balesetek 87,5%-ában, a gyalogosok 10,8%-ában voltak hibásak. Bár az utóbbi években csökkent, de még mindig igen magas (12%) az ittasan okozott balesetek aránya. Még mindig a péntek a legbalesetveszélyesebb nap, de az ittasan okozott balesetek legnagyobb számban a hétvégén, szombaton és vasárnap fordulnak elő. A havi bontás szerint továbbra is augusztusban és júliusban fordul elő a legtöbb baleset, de nem sokkal maradnak el ezektől a júniusi és októberi adatok sem.

 

A balesetek növekvő hányada lakott területen belül következik be, ez az arány több mint 72%. A baleseti okok között is ugyanazok az okok (helytelen sebesség, irányváltoztatás és kanyarodás, elsőbbség meg nem adása, előzés) állnak az élen, mint tíz évvel korábban, de 2000-ben fordult elő először, hogy az irányváltoztatás, haladás és bekanyarodás szabályainak be nem tartása a sebesség helytelen megválasztását megelőzve az első helyre került a baleseti okok között.

 

A baleseti helyzet javításában fő szerepet játszó, az előzőekben részletesen tárgyalt oktatási, nevelési és morális tényezők színvonalának emelésében a hivatalos szervek (közlekedésrendészet, közlekedési hatóság, jogszabályalkotás) mellett nagy jelentősége van a társadalmi szervek, civil szervezetek tevékenységének is. A mindkét kört összefogó Országos Balesetmegelőzési Bizottság kezdeményezéseivel, propaganda tevékenységével jelentős feladatot vállal a közlekedésbiztonság javításában.

Közlekedési Tanszék Eseménynaptára

Elektronikus ZH nap 2016. december 9.
Levelezős konzultációs hétvége 2016. december 9. 08:00 - 2016. december 10. 18:00
Téli záróvizsga időszak kezdete (kereszt MSc) 2016. december 12. 08:00 - 08:20
Vizsgaidőszak kezdete 2016. december 12. 08:00 - 08:20

Tantárgyi tematika kereső

Tantárgyi információk

Válassza ki a beiratkozás félévét!
Válassza ki a nyelvet!
Válassza ki a szakot!
Válassza ki a szakirányt!
Válassza ki a tantervet!