Bevezetés

A Közlekedéstan című tárgy célja, hogy a közlekedésmérnök-képzésben áttekintést adjon a leendő mérnököknek a közlekedés alapfogalmairól, fő folyamatairól és jellemzőiről, fejlődéséről, nemzetgazdasági és nemzetközi szervezeteiről és kapcsolatairól, a közlekedési alágazatok sajátosságairól, azok időszerű kérdéseiről, stb. annak érdekében, hogy a szakos hallgatók bizonyos ágazati alapismeretekkel rendelkezzenek addig is, amíg az egyes szaktárgyakban mélyebb ismeretekre tesznek szert. A tárgy a közlekedéshez való kötődést kívánja elősegíteni átfogó ágazati szemlélet nyújtásával, a szakmai műveltség megalapozásával.

A tárgyban közölt ismeretanyag a tanulmányok során a későbbiekben az egyes szaktárgyakban jóval részletesebben és mélyebben ismét megjelenik. Ennek ellenére igen fontosnak tartom, hogy közlekedési szakos hallgatóink már tanulmányaik kezdetén elsajátítsák az itt közölt ismereteket. A jegyzet anyagát természetesen a tárgy előadásai kiegészítik, egyes részeiben aktualizálják, s konkrét példákkal, számszerűségekkel illusztrálják.

A jegyzet összeállításánál támaszkodtam a korábban készült hasonló anyagokra, azok között is elsősorban a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolán Dr. Rab Károly szerkesztésében 1981-ben megjelent Közlekedési és postai ismeretek I. című színvonalas jegyzetre, valamint Magyar István: Közlekedéstan I. című kiváló jegyzetére, amely a Budapesti Műszaki Egyetem Közlekedésmérnöki Karán a Műegyetemi Kiadó gondozásában legutóbb 1999-ben jelent meg . Utóbbi az ott oktatott hasonló című tárgy 1. félévének tananyaga. Az itt közölt jegyzet azonban tartalmában bővebb annál, aminek oka a két intézmény különböző képzési irányából adódik. A budapestitől eltérően ugyanis Győrött nem kerül sor közlekedés-gépész képzésre, így ebben az alapozó tárgyban sem szerepelnek gépészeti ismeretek, amelyek ott a 2. félévi anyagban szerepelnek.

Ugyanakkor jegyzetünk ágazati részében viszonylag nagy teret szenteltünk az egyes közlekedési szakterületek időszerű kérdéseinek felvázolására. Ezen anyagrészek összeállításánál a legfrissebb szakértői és kutatási eredmények dokumentumaira támaszkodtunk. Bár ezek a problémák idővel változnak, mégis fontosnak tartom, hogy a leendő mérnökök – főként az egyetemi szintű oktatásban – kellő időben felfigyeljenek a közlekedési szakma aktuális gyakorlati kérdéseire, s ezáltal talán fokozott figyelemmel kísérjék azokat. Reményeim szerint ez is hozzájárul az elméleti és gyakorlati ismeretek egységének kialakításához.

A jegyzet viszonylag kevés táblázatot és számszerű adatot tartalmaz. Ezek bővebb köre és naprakész értékei, valamint az illusztratív ábrák, grafikonok az előadásokon segítik az tananyag elsajátítását. A jegyzet végleges szerkezetének és szövegének kialakításáért, pontosításáért köszönetet mondok Dr. Magyar István lektornak, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem docensének, aki rendkívül alapos munkájával, tanácsaival jelentős mértékben hozzájárult az anyag tartalmi és didaktikai színvonalának emeléséhez.

Győr, 2002. szeptember

Dr. Kovács Ferenc

egyetemi tanár