Útvonal|On-line dokumentumok|Közlekedéstan jegyzet|5. A magyar közlekedés szervezeti struktúrája
Tartalmi elemek

5. A magyar közlekedés szervezeti struktúrája

ugrás az oldal tetejére

5. A magyar közlekedés szervezeti struktúrája

5.1. A közlekedési tevékenységek szervezeti elhatárolása

 

Bármely gazdasági tevékenység végrehajtását jelentősen befolyásolja az adott tevékenységben kialakult szervezeti struktúra, az ott jelen lévő szervezetek száma, jellege, a feladatok ellátása, illetve az ahhoz kapcsolódó feladat- és hatáskörök egyértelmű tisztázása, elhatárolása. Ez az általános megállapítás teljes mértékben vonatkozik a közlekedésre is.

 

A közlekedési tevékenységhez kapcsolódó szervezetek két csoportba sorolhatók. A tevékenységben közvetlenül vesznek részt a szállítási igények kielégítését, illetve az azt direkt módon elősegítő (javítási, fenntartási, informatikai, adminisztratív, irányítási, stb.) folyamatokat ellátó gazdálkodó szervezetek, vállalkozások. Ugyanakkor a közlekedési tevékenység megvalósításához közvetett módon kapcsolódnak azok a szabályozó, felügyeleti, hatósági szervezetek, amelyek – általában az állam központi vagy helyi államigazgatási rendszerében – a tevékenység ellátását, illetve annak feltételeit határozzák meg. (Az ágazati besorolási rend szerint ezek a szervezetek nem a közlekedési, hanem az igazgatási szolgáltatások intézményei közé tartoznak. A közlekedési ágazatot illetően ezek az  államigazgatási szervezetek végzik

-         a közlekedés műszaki, gazdasági és jogi szabályozását;

-         a közlekedési tevékenység végzésének engedélyezését és/vagy regisztrálását;

-         e tevékenység ellenőrzését;

-         a közlekedési ágazat fejlesztésére irányuló koncepciók, valamint a közösségi tulajdonú eszközök (infrastruktúra) biztosítási feltételeinek kimunkálását;

-         a közlekedés nemzetközi kapcsolatrendszere elveinek kidolgozását és gyakorlatának koordinációját.

 

Meg kell jegyezni, hogy a közlekedésben meglévő közvetlen és közvetett tevékenységek a szervezeti formától függetlenek. Egyfelől az államigazgatási szervek – nem túl szerencsés módon és egyre csökkenő gyakorisággal – időnként átengedik egyes jogosítványaikat a tevékenységet végző gazdálkodó szervezeteknek. Másfelől közvetlen közlekedési tevékenységek is végezhetők költségvetési intézmények keretében.

 

Ugyancsak meg kell említeni, hogy az állami feladatok ellátása független az állam tulajdonában lévő gazdasági társaságok tevékenységétől. A közlekedésben jelenleg is elterjedt a gazdasági társaságoknál az állami tulajdon. Ezekre a társaságokra, mint vállalkozásokra azonban ugyanazok a piaci szabályok kell, hogy vonatkozzanak, mint a magántulajdonban lévőkre. Az állam vállalkozói és szabályozói funkciójának szervezetileg is el kell különülnie, s ennek a követelménynek az európai integrációs jogharmonizálás során keményen érvényesülnie kell, mivel ellenkező esetben az integráció megvalósulása kerül veszélybe.

 

Magyarországon a rendszerváltás során végbement szervezeti változások erőteljesen érintették a közlekedési ágazatot. A korábban szinte kizárólagos állami tulajdon megszűnt, egyes tevékenységek gyakorlatilag teljes egészében privatizáltak. Az egykor jellemző  monopóliumok pozíciója megváltozott, s egyre jelentősebbé váló konkurenciával kell számolniuk. Mindemellett új szervezeti formák is megjelentek, s ez minőségileg is módosítja a korábbi rendszert. A közlekedési szervezetek számának megsokszorozódásáról és össze-tételének változásáról a következő táblázatok adnak áttekintést (6.sz. táblázat).

6.sz. táblázat

A közlekedési szervezetek fő adatai Magyarországon

 

a)      A közlekedési szervezetek száma és formája

 

Gazdálkodási forma

1980

1985

1990

1996

1999

2000

Vállalat és megszűnő gazdálkodási forma

43

48

71

12

26

34

Jogi személyiségű gazdasági társaság

1

1

585

3543

5456

5955

Ebből:

korlátolt felelősségű társaság

-

-

575

3466

5346

5850

 

részvénytársaság

1

1

5

72

89

105

Szövetkezet

3

8

78

73

73

79

Jogi személyiség nélküli szervezetek

.

.

.

4246

5325

5790

Egyéni vállalkozások

8

14245

29500

52353

45862

44595

Költségvetési szervezet

13

13

13

21

21

21

Nonprofit szervezet

-

-

-

23

23

23

Közlekedési szervezetek összesen

68

14315

30247

60271

56786

56497

 

b)      A regisztrált jogi személyiségű közlekedési szervezetek száma az év végén, db

Közlekedési alágazat

1980

1985

1990

1996

1999

2000

Vasúti szállítás

2

2

3

8

16

17

Egyéb szárazföldi szállítás*

37

44

554

2307

3914

4286

Ebből:

menetrendszerű egyéb szárazföldi személyszállítás

.

.

.

63

82

84

 

taxi közlekedés

.

.

.

56

104

103

 

egyéb szárazföldi személyszáll.

.

.

.

201

278

311

 

közúti teherszállítás

.

.

.

1987

3450

3788

Vízi szállítás

4

7

11

48

78

90

Légi szállítás

1

1

9

64

83

80

Szállítást kiegészítő tevékenység**

2

2

156

1180

1462

1595

Közlekedés összesen

46

56

733

3607

5553

6068

*1990-ig közúti közlekedés és helyi kötöttpályás közlekedés

** 1990-ig közlekedési jellegű szolgáltatás

 

5.2. A közlekedés államigazgatási szervezete

 

A közlekedéshez kapcsolódó államigazgatási tevékenységért országos (központi) szinten az ágazat egészére a mindenkori közlekedési miniszter, helyi szinten pedig az illetékes önkormányzat tartozik felelősséggel. A törvények és egyéb jogszabályok által az önkormányzatok hatáskörébe utalt feladatokat a helyi önkormányzat megfelelő szakigazgatási szerve (általában közlekedési, vagy más szakterülettel összevont ügyosztály) látja el. A központi (állami) feladatok ellátására a közlekedési minisztert[1] a feladat- és hatásköréről szóló jogszabály hatalmazza fel, s e feladat ellátására a minisztérium apparátusa, dekoncentrált szervei és háttérintézményei állnak rendelkezésre.

 

A jogszabálynak megfelelően a közlekedési miniszter fő feladata ágazati felelősi minőségében a gazdaságpolitikai és stratégiai célok kialakítása érdekében a közlekedés fejlődését elősegítő koncepciók, struktúrafejlesztési elképzelések és azok megvalósítási módozatainak kidolgozása, végrehajtásuk szervezése. Ennek alapján tesz javaslatot a Kormánynak vagy a Parlamentnek a szolgáltatások esetleges változtatásaira, a műszaki fejlesztés fő irányaira, az állami beruházások nagyságrendjére, az ár- és pénzügypolitikai elvekre, a nemzetközi kapcsolatokból eredő kötelezettségek teljesítésére, az Európai Unióhoz való csatlakozással összefüggő feladatok megoldására, stb. A miniszter felelős – egyebek mellett – a közlekedési ágazat piaci viszonyainak szabályozásáért, az ágazat tudományos kutatási és műszaki fejlesztési feladatainak megvalósításáért, képviseli a Kormányt egyes nemzetközi szervezetekben, tartja a kapcsolatot az önkormányzatokkal.

 

Hatósági feladatai között ellátja a hatáskörébe utalt hatósági engedélyezési és ellenőrzési feladatokat, s irányítja az alárendelt hatósági szervek működését, tartja a kapcsolatot az önkormányzatok hasonló szerveivel. Irányítja és ellenőrzi a hatósági képzési feladatokat. Megteszi a szükséges intézkedéseket rendkívüli helyzetekben (katasztrófavédelem, védelmi felkészülés, tartalékok képzése és kezelése, stb.).

 

A miniszter felügyeleti jogkörében megállapítja a közlekedési tevékenységek gyakorlásának szakmai és jogi feltételeit, így pl. a járművek üzembe helyezésének és üzemben tartásának szabályait, a járművezetők képzésének és vizsgáztatásának rendjét, a közlekedési tevékenység gyakorlásának szabályait, a szakmához jutás és a piacra lépés feltételeit. Szakmailag irányítja az ágazati költségvetési szerveket, a terület- és településfejlesztési tervekkel összhangban irányítja a közlekedési hálózatok fejlesztését. Szabályozza – a belügyminiszterrel  egyetértésben – a közlekedési alágazatok forgalmi rendjét.

 

A miniszter az állami tulajdonosi funkciójában gyakorolja a jogokat a részben vagy egészen állami tulajdonban lévő egyes társaságok esetében, valamint a közlekedésben lévő kizárólagos állami tulajdonú vagyon működtetésének és a kizárólagos állami tevékenység végzésének koncessziós szerződés alapján történő ellátásával összefüggő jogokat.

 

A miniszter feladatainak megvalósításáért elsődlegesen a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium apparátusa felelős, s ahhoz kapcsolódnak az alárendelt hatósági és más költségvetési intézmények szervezetei. Ebben a struktúrában meghatározó fontosságú a vasúti, közúti és vízi közlekedés tekintetében az egységes hatósági szervezet, melynek csúcsán a Közlekedési Főfelügyelet áll, s alárendeltségében működnek a területi (megyei és fővárosi) felügyeletek és a Központi Közlekedési Felügyelet. A területi szervek illetékességi területükön az első fokú hatóság szerepét töltik be, s ellátják a járművezetők vizsgáztatását is.  (Hajózási hatósági feladatot több megyére kiterjedően csak hat megyei felügyelet lát el.) Másodfokú hatóságként járnak el a megyei felügyeletek az önkormányzatok jegyzői által közlekedési ügyekben első fokon hozott határozati ellen benyújtott fellebbezések elbírálásánál. Regionális és országos ügyekben az első fokú hatóság szerepét a Központi Közlekedési Felügyelet tölti be. Az egységes közlekedési hatóság első fokon hozott határozataival szembeni fellebbezési ügyekben másodfokon a Közlekedési Főfelügyelet jár el.

 

A közlekedési hatóság fő feladatai:

-         A járművek forgalomba helyezésének és üzemben tartásának engedélyezése és ellenőrzése;

-         Az engedélyezési hatáskörükbe tartozó közlekedési építmények építés-felügyeletének ellátása;

-         A közútkezelők által kialakított forgalmi rend ellenőrzése, indokolt esetben a forgalombiztonság érdekében a szabályozás módosításának kezdeményezése, szükség esetén kötelező előírása;

-         A közlekedési tevékenységek ellátásának engedélyezése, a piacra lépés feltételeinek való megfelelés ellenőrzése;

-         A nemzetközi áruszállítás végzése feltételeinek meghatározása, a nemzetközi árufuvarozási engedélyek elosztásához kapcsolódó feladatok végzése.

 

Speciális működési feltételei és a nemzetközi szokások miatt  a légi közlekedés hatósági feladatait külön szervezet, a Polgári Légiközlekedési Hatóság látja el. Fő feladatai a polgári repülés tekintetében hasonlóak a többi alágazat hatósági feladatait ellátó szervezetekével, így

-         a légi járművek állami lajstromozása, gyártásukhoz, nagyjavításukhoz és üzemben tartásukhoz szükséges feltételek meghatározása, e tevékenységek végzésének engedélyezése;

-         állandó repülőtér (közforgalmú repülőtér kivételével) létesítésének és megszüntetésének engedélyezése, légi közlekedési létesítmények építés-felügyeletének ellátása;

-         a repülési szakszemélyzet szakszolgálati engedélyének kiadása, az ehhez szükséges képzések és vizsgáztatások szervezése és ellenőrzése, repülő-egészségügyi alkalmasság minősítése.

 

A Polgári Légiközlekedési Hatóság feladatkörébe tartozó ügyekben is másodfokon a Közlekedési Föfelügyelet jár el. 2002-től kikerült viszont a PLH tevékenységi köréből a légiközlekedési balesetek és rendkívüli repülőesemények szakmai kivizsgálása, amit az Európai Unió előírásainak megfelelően független intézmény, a Polgári Légiközlekedési Biztonsági Szervezet végez.

 

5.3. Állami feladatokat ellátó költségvetési intézmények és nonprofit szervezetek a közlekedésben

 

A korábbiakban már szóltunk arról, hogy a közlekedési ágazatban objektív okoknál fogva az átlagosnál nagyobb az állami feladatok súlya. E feladatokat a tárgyalt hatóságokon kívül más intézmények is ellátják, amely szervezetek azonban vállalkozói tevékenységet is végeznek. Ezek részben költségvetési intézmények, ide tartozik az Útgazdálkodási és Koordinációs Igazgatóság, valamint tartozott 2001. december 31-ig a Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóság1. Állami feladatokat is ellátnak a megyei szervezésű közútkezelő közhasznú társaságok és az Állami Közúti Műszaki és Információs Közhasznú Társaság. (A közhasznú társaságok jellemzője, hogy – elnevezésüknek megfelelően – elsődlegesen közhasznú tevékenységet látnak el, de emellett a korlátolt felelősségű társaságokra vonatkozó szabályok szerint vállalkozói tevékenységet is végezhetnek, gazdálkodási eredményüket azonban kötelesek az alaptevékenységbe visszaforgatni.)

 

A Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóság a 70-es évek elején a MALÉV-ből kivált, Budapest-Ferihegy és Kiskunlacháza repülőterek, valamint az üzemeltetésükhöz szükséges kapcsolódó létesítmények működtetésére létrehozott központi költségvetési szerv volt. Állami feladatként végezte Magyarország légterében és a fent említett repülőtereken a légiforgalmi irányítást és az ehhez szükséges navigációs, távközlő, repülésirányító, meteorológiai, rádió- és fénytechnikai, stb. berendezések működtetését, a nemzetközi polgári repülés részére repülésbejelentő, repülőtéri tájékoztató, repülőtérfelügyeleti és forgalmi előtér-ügyeleti szolgálatot teljesített. A polgári repüléssel összefüggésben végezte pl. a szakszemélyzet képzését, műszaki mentési tevékenységet, repülésegészségügyi szolgálatot, stb. Ezeket az állami feladatokat 2002. január 1-jétől a HungaroControl Magyar Légiforgalmi Szolgálat látja el, míg a vállalkozói tevékenység a repülőtér üzemeltetése és gazdálkodása vonatkozásában a Budapest Ferihegy Nemzetközi Repülőtér Rt-hez került.

 

A közúti közlekedésben az országos közúthálózat kezelését ellátó intézményrendszer 1996-ban alapvető átszervezésen ment keresztül. Az addig tiszta költségvetési intézményekben folyó országos közútkezelő (fejlesztő, fenntartó, üzemeltető) tevékenység operatív része a megyei közúti igazgatóságoktól, az autópálya-igazgatóságtól, valamint az információs- és tájékoztatási irodától közhasznú társaságokba került át, s az azóta végbement némi módosítás után így alakult ki a megyénkénti közútkezelő kht-k, valamint az Állami Közúti Műszaki és Információs Közhasznú Társaságnak (ÁKMI) a központi költségvetési intézményként működő Útgazdálkodási és Koordinációs Igazgatóság (UKIG) által összefogott rendszere.

 

Ez a konstrukció összhangban áll a költségvetési intézményrendszer szűkítésére irányuló gazdaságpolitikai törekvéssel, ugyanakkor az érintett intézmények részére a vállalkozói tevékenység engedélyezésével nagyobb mozgásteret biztosít, miközben hatékonyabb tevékenységre is ösztönzi őket. A megyei közútkezelő közhasznú társaságok tehát állami feladatként végzik területükön az országos közutak fejlesztését, fenntartását és üzemeltetését, beleértve az ott található műtárgyakat is. Nem terjed ki viszont ez a tevékenység a gyorsforgalmi utak (autópályák, autóutak és műtárgyaik) ilyen munkálataira, mivel azt gazdasági társaságok végzik.

 

Az Állami Közúti Műszaki és Információs Közhasznú Társaság (ÁKMI) az országos közutak minőségének védelmével összefüggő tevékenység irányítását és részben végrehajtását, az Országos Közúti Adatbank, valamint a közúti hírközlés országos szolgálatát ellátó ÚTINFORM működtetését végzi. (Sajnálatos, hogy az ország úthálózatának nagyobb hányadát kitevő önkormányzati utakról ilyen adattár nem áll rendelkezésre.) A közútkezelő közhasznú társaságok tevékenységének koordinálását önállóan gazdálkodó központi költségvetési szervként az Útgazdálkodási és Koordinációs Igazgatóság (UKIG) látja el.

 

5.4. A közlekedés vállalati szervezetei

 

A közlekedési szervezetek struktúrája Magyarországon az elmúlt két évtizedben alapvető változáson ment keresztül. Mint láttuk, a szocialista gazdaságban a közlekedésben igen kis számú vállalat működött. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy a statisztikában megjelenő vállalatok nagyobb része tröszti vállalatként funkcionált, akkor a közhasználatú közlekedést szinte az alágazatonkénti egy nagyvállalat modellel jellemezhetjük.

 

Az 1980-as évek közepén a közlekedésben – döntően a közúti közlekedésben - az országban elsők között a kisvállalkozások igen gyors elterjedése indult meg, ami kb. egy évtizeden keresztül tartott. Ugyanakkor az is megállapítható, hogy e vállalkozók jelentős hányada – más munkavállalási lehetősége nem lévén – a „kényszervállalkozói” kategóriába tartozott, akik a rossz műszaki állapotú járműveikkel nem voltak versenyképesek a kapacitásfelesleggel rendelkező közúti fuvarpiacon. Ennek tudható be, hogy a 90-es évek közepétől a kisvállalkozások száma csökken, egy részük kivált e tevékenységből, más részük pedig – főként jogi személyiség nélküli (közkereseti társaság, betéti társaság) – gazdasági társaságba tömörült.

 

A jogi személyiségű gazdasági társaságok túlnyomó többsége a jelenlegi besorolási rendben „egyéb szárazföldi közlekedés”-nek nevezett tevékenységet, s azon belül is legnagyobb részben közúti áruszállítást, kisebb hányadban taxi- és nem menetrendszerű autóbusz-közlekedést végez. Nagy a „szállítást kiegészítő tevékenység” körébe sorolt szállítmányozó és idegenforgalmi szervezetek száma is. Ugyanakkor a közlekedési ágazat egésze szempontjából a belföldi közúti árufuvarozástól eltekintve továbbra is a nagyvállalatok a meghatározóak.

 

Az 1990-es rendszerváltást követően a tulajdonreform a közlekedési nagyvállalatok egy részét a részben vagy teljesen tartós állami tulajdonban maradó vállalati körbe sorolta, amelyekkel kapcsolatban a tulajdonosi jogokat részben a közlekedési miniszter, részben az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ), majd utódszervezetei, az Állami Vagyonkezelő Rt, illetve az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt (ÁPV Rt) gyakorolják. A szakminiszter tulajdonosi jogkörébe tartozó közlekedési vállalatok, majd átalakulás után gazdasági társaságok közül 100%-ban állami tulajdonú a Magyar Államvasutak Rt, többségi állami tulajdonú a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasú Rt, a Fertővidéki Vasút Rt, valamint a Közlekedéstudományi Intézet Rt. Az átalakulástól 1996-ig a közlekedési miniszter tulajdonosi jogkörébe tartoztak a közúti személyszállító Volán társaságok is, akkor azonban átkerültek az ÁPV Rt-hez. Kezdettől fogva az ÁVÜ és jogutódjai tulajdonosi kompetenciájába tartozott a Hungarocamion (ez azonban kikerült a tartós állami tulajdoni körből és privatizálták), a MAHART és a MALÉV. A helyi közlekedési társaságok önkormányzati, vagy magántulajdonban vannak.

 

Az alágazati struktúrákat vizsgálva a vasúti közlekedés területén a teljesítmények mintegy 98%-át előállító MÁV Rt több paraméter alapján ma is az ország legnagyobb gazdasági társaságai közé tartozik. Mintegy 53 ezer fő teljes munkaidős munkavállalójával komoly foglalkoztatási tényező, és a 600 Md  Ft-ot meghaladó eszközérték a nemzeti vagyonnak is számottevő része. A MÁV 1993. július 1-jén alakult át állami vállalatból részvénytársasággá, s lényegében ezzel egyidejűleg jelentős profiltisztítást is végrehajtottak: a korábban a MÁV szervezetén belül végzett nem közlekedési tevékenységek nagy részét – a közvetlenül a működést lehetővé tevő kiegészítő tevékenységen kívülieket – önálló, több mint 100 MÁV-alapítású kft-be szervezték, amelyek egy részét azóta privatizálták. (A MÁV-adatok elemzésénél ezt a tényt is figyelembe kell venni.)

 

A vasúti alágazat másik fontos egysége a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút Rt, amely a teljesítmény-arányánál jóval nagyobb jelentőséggel bír a magyar közlekedési rendszerben. Az alapításától (1871) fogva osztrák-magyar tulajdonú (néhány év óta német résztulajdont is tartalmazó) társaság jól hasznosítja kedvező piaci pozícióját, s összekötő kapcsot is képez Nyugat- és Közép-Európa közlekedése között. A GYSEV végzi a Fertővidéki Helyiérdekű Vasút Rt üzemeltetését is.

 

A fenti társaságokon kívül a vasút területén még az Állami Erdei Vasutak bírnak némi  gazdasági jelentőséggel. A többi kisvasút idegenforgalmi és kulturális területen folytatja tevékenységét, amelynek fenntartása a nemzeti örökség megőrzéséhez járul hozzá.

 

A közúti közlekedésen belül az árufuvarozás teljes egészében privatizált, a tevékenységet nagy számú vállalkozás végzi jelentős piaci versenyben. Az alágazatban még jelenleg is kapacitástöbblet található. Az egykori nagyvállalatok jó része megszűnt, vagy kisebb egységekre bomlott, a tevékenységet a kisvállalatok (és kisvállalkozók) léte jellemzi. Az e tevékenységben működő mintegy 3500 társas vállalkozás 80%-a 10 főnél kisebb létszámot foglalkoztat, s csupán négynél haladja meg a létszám a 300 főt.

 

A közúti személyszállításban a korábban vegyes profilú megyei Volán-vállalatok tevékenységenkénti szétválása után az autóbuszközlekedést többnyire továbbra is a megyei szervezetek jellemzik, csupán három megyében (Bács-Kiskun, Heves, Veszprém) működik 2 vagy 3 Volán-társaság. A helyközi menetrendszerű autóbuszközlekedésben ezen kívül még néhány, többnyire 1-1 vonalon működő magántulajdonú társaság működik koncessziós szerződés alapján.

 

A nem menetrendszerű autóbusz-közlekedést és a taxi-közlekedést ma még inkább a kisüzemi szervezet jellemzi. Ebben a tevékenységben a vállalkozások 90%-a 10 főnél kisebb létszámmal működik.

 

A közutakat illetően a gyorsforgalmi utak fejlesztése és üzemeltetése tartozik vállalati körbe. A gyorsforgalmi úthálózat fejlesztése a Nemzeti Autópálya Rt kompetenciájába tartozik, melynek fő tulajdonosa – szakmailag nem feltétlenül indokolható módon – a Magyar Fejlesztési Bank Rt. Nem vitatva a fejlesztési banki feladatok fontosságát a nagy állami projektek megvalósításában, a tulajdonosi jogosítványok sokkal inkább a szakminiszter feladatkörébe illenének. Hasonló megítélésű lehet az elkészült gyorsforgalmi utak fenntartásáért és üzemeltetéséért felelős Állami Autópálya-kezelő Részvénytársaság tulajdonosi joggyakorlásának kérdése is.

 

A helyi közlekedést a települések nagy részében ugyancsak a Volán társaságok bonyolítják le, csupán három városban (Pécs, Kaposvár, Tiszavasvári) működik helyi közlekedésre specializálódott autóbuszközlekedési társaság. Négy nagyvárosban (Budapest, Szeged, Debrecen, Miskolc) az autóbuszokon kívül kötöttpályás közlekedési eszközök is részt vesznek a városi közlekedésben. Ezek közül a Budapesti Közlekedési RT (BKV Rt) méretében és teljesítményében is országos jelentőségű nagyvállalat, melynek tevékenysége földrajzilag (az agglomerációs övezetben nyújtott szolgáltatás révén) és jelentőségében (a főváros országos jelentősége, belföldi és külföldi, üzleti és turisztikai idegenforgalma okán) is túlnyúlik Budapest területén. A helyi közlekedésben alkalmazott járműfajták széles skálája (autóbusz, villamos, trolibusz, HÉV, metró, fogaskerekű vasút, sikló, kishajó, libegő) szintén a BKV szakmailag kiemelt, speciális kezelését igényli.

 

A vízi közlekedésben a lényeges változások után is a MAHART bír meghatározó jelentőséggel. A regisztrált vízi közlekedési szervezetek közel 80%-a 10 főnél kevesebb munkavállalót foglalkoztat, s ezek nagyobb része a vizek medréből nyert építőanyag (kő, kavics) kitermelésével és kis távolságra történő elszállításával foglalkozik. Az egykori nagy, öt üzemigazgatóságból álló MAHART Rt-ből a hajójavító tevékenység külön kft-be került. Az utóbb szintén külön cégként működött tengerhajózás tevékenysége megszűnt. A folyami személyhajózást a MAHART alapítású Pass Nave Kft végzi.. A legnagyobb egység a folyami áruszállítási tevékenységet bonyolítja le, melynek teljesítményei azonban részben az elavult járműpark, részben a hajózási akadályok (Bős-Nagymaros probléma, volt Jugoszlávia területén végbement háborús események) miatt ingadozó, illetve stagnáló tendenciát mutatnak. A Csepeli Kikötő fejlődik, s mindinkább logisztikai központi funkciót tölt be. A balatoni hajózás idegenforgalmi szempontból nagy jelentőségű tevékenységét a MAHART Balatoni Hajózási Rt végzi, amelynek azonban gyakorlatilag már csak a nevében szerepel a MAHART, s a szükséges jogi lépések megtétele után 51%-ban a balatoni települési önkormányzatok tulajdonává válik.

 

A légi közlekedési szervezetek száma és struktúrája (90%-ban 10 főnél kisebb létszámú cég) igen hasonló a vízi közlekedéséhez. Itt még inkább meghatározó a MALÉV Rt tevékenysége, hiszen egyedüli nagyvállalat az alágazatban. A légi közlekedésben a nemzetközi fejlődési trendek egyértelműen meghatározzák a magyar légitársaság sorsát is. Az 1993-as privatizáció után létrejött olasz-magyar tulajdonú társaság nem volt hosszú életű, de a felbomlása után megkísérelt újabb privatizációs törekvés (stratégiai partner keresése, csatlakozás stratégiai szövetséghez) nem járt sikerrel. A társaság alultőkésítettsége, labilis pénzügyi helyzete, piaci nehézségei sürgető teendőként vetik fel a MALÉV konszolidációjának szükségességét, az állami beavatkozás elkerülhetetlen megtételét. Ennek elmaradása esetén fennáll a MALÉV, s ezzel a számottevő magyar légi közlekedés megszűnésének veszélye.

 

A légi közlekedés másik meghatározó szervezete a már említett Budapest Ferihegy Nemzetközi Repülőtér Rt, rövidebben Budapest Airport Rt. Az LRI egyik utódszervezeteként létrejött társaság alapfeladata a repülőtér-fenntartás és -fejlesztés, azaz a repülőtér és a földi kiszolgáláshoz szükséges létesítmények üzemeltetése. Végzi vagy végezteti a légijárművek földi kiszolgálását, a repülőtér működésével kapcsolatos tevékenységeket, bérlők részére átengedi, illetve hasznosítja a repülőtéri építményeket. Kiegészítő tevékenységként kül- és belkereskedelmi, idegenforgalmi, szállítmányozási, közúti személyszállítási, oktatási, stb. szolgáltatást is végezhet.



[1] A közlekedési miniszter pontos megnevezését az aktuális kormány struktúrája határozza meg, ami kormányváltáskor, vagy -átalakításkor változhat. Így pl. a 2002. áprilisi pontos megnevezés közlekedési és vízügyi miniszter volt. A 2002. májusában hivatalba lépő kormányban az ágazat ügyei a gazdasági és közlekedési miniszter hatáskörébe kerültek.

1 Az LRI átszervezése nyomán az állami és a vállalkozói feladatokat külön szervezetekben látják el, de a jobb áttekinthetőség érdekében itt együtt mutatjuk be a két utódszervezet tevékenységét.

ugrás az oldal tetejére


Előző Tartalomjegyzék Fel Következő

Közlekedési Tanszék Eseménynaptára

Nordic walking 2024. április 1. 08:00 - 09:00
NFI Filmklub - Tősér Ádám: Blokád 2024. április 2. 18:00 - 20:00
Nordic walking 2024. április 8. 08:00 - 09:00
Nordic walking 2024. április 15. 08:00 - 09:00

Tantárgyi tematika kereső

Tantárgyi információk

Válassza ki a beiratkozás félévét!
Válassza ki a nyelvet!
Válassza ki a szakot!
Válassza ki a szakirányt!
Válassza ki a tantervet!