Útvonal|On-line dokumentumok|Közlekedéstan jegyzet|9. Közlekedés és környezet
Tartalmi elemek

9. Közlekedés és környezet

ugrás az oldal tetejére

9. Közlekedés és környezet

9.1. A kapcsolatrendszer alapösszefüggései

 

A tevékenységét térben kifejtő közlekedési ágazat környezeti kapcsolatai két dimenzióban is vizsgálhatók. Egyrészt a közlekedési hálózaton végbemenő folyamatok környezeti hatása a mozgásnak megfelelően dinamikus és vonalszerű, s e hatás intenzitása a közlekedési tevékenység jellemzőitől (alágazat, műszaki állapot, stb.) és a helyszíntől (lakott terület vagy azon kívüli) is függ. Másrészt a közlekedési csomópontok (pályaudvarok, repülőterek, kikötők) pontszerűen fejtik ki környezeti hatásaikat, ahol így ezek a hatások igen intenzívek, koncentráltak.

 

A közlekedési tevékenység mind a hálózati infrastruktúra kiépítésekor egyszeri hatásként, mind pedig a működés során folyamatos hatásként befolyásolja a környezetet. Természetesen az egyszeri hatást kiváltó tevékenység (beruházás) eredménye hosszú távra meghatározza a környezettel való kapcsolatokat. A környezeti hatások erőteljesen érintik mind a természeti, mind pedig az épített környezetet.

 

A közlekedési hálózat és kapcsolódó helyhez kötött létesítményei (pályaudvarok, terminálok, stb.) fejlesztése a területfejlesztés egyik legfontosabb összetevőjeként az érintett földrajzi térségre kettős hatást gyakorol. Egyfelől igénybe vesz többnyire más, értéket termelő célra is hasznosítható (pl. mezőgazdasági) területet. Ezt az igénybevételt ezért minimalizálni kell, amit már a tervezés során meg kell oldani (nyomvonal kijelölése, műtárgyak kialakítása, stb.). Ennek a negatív hatásnak a mértékét a megvalósítás során csökkenteni lehet, pl. a felületek füvesítésével, fák és bokrok ültetésével. Jogszabályban is előírt, de igen nagy anyagi ráfordításokat igénylő követelmény az esetleges pálya-felszámolások esetén a korábban kivett terület rekultivációja. Ennek az előírásnak való megfelelés nehézsége önmagában is akadályozza pl. a gazdaságosan nem működtethető kisforgalmú vasútvonalak felszámolását.

 

A környezetkárosító hatás mellett a közlekedési hálózatok kiépítése ugyanakkor pozitív, értéknövelő hatással is van a környékre. A terület könnyebben, gyorsabban megközelíthetővé válik, csökkennek az időveszteségek, s így a földterület felértékelődik, kivéve a vonalak közvetlen közelében lévő, főként a zajkárosítással érintett telkeket. Ez az infrastruktúra- fejlesztés pozitív környezeti hatásának, közismert  ingatlanérték-növelő következményének tekinthető.

 

A közlekedési tevékenység végrehajtása folyamatosan fejt ki a környezetre káros hatást. Nem tagadható, hogy korunkban a modern gazdaságokban a közlekedés az egyik legjelentősebb környezetszennyező tényező.  A fő károsító hatások a következők:

 

-         Levegőszennyezés

A levegőszennyezés elsősorban a belső égésű motorok által kibocsátott gázok (emisszió) miatt következik be. Ennek a szennyezésnek fő okozója a közúti közlekedés, ennél kisebb a vasúti , a légi és a vízi közlekedés károsanyag-kibocsátása. A környezetterhelő hatás erőssége attól is függ, hogy a gázok milyen magasságban kerülnek a légtérbe. Ebből a szempontból is a közúti közlekedés a leginkább negatív hatású. A kipufogógázban megtalálható legfontosabb káros anyagok a szénmonoxid, a széndioxid, a szénhidrogének, a nitrogénoxidok, az ólomvegyületek, a kéndioxid és a szilárd részecskék (por). Komponensenként a közlekedés részesedését a károsanyag-kibocsátásból (1999. évre vonatkozóan) mutatják a következő adatok:

 

 

Kibocsátás, kilotonna/év

 

Közlekedés

Összesen

Közlekedés részesedése, %

Szénmonoxid

450,39

721,62

62,4

Széndioxid

10831

62231

17,4

Illékony szerves anyag

71,2

145,4

49,0

Nitrogénoxidok

112,54

200,66

56,1

Kéndioxid

2,85

590,15

0,5

Szilárd szennyezők

19,91

127,68

15,6

 

A közúti járművek levegőszennyezésének fő meghatározói a járműállomány száma és összetétele (járműfajták, azok korszerűsége és a karbantartástól függő műszaki állapota), területi eloszlása, az utak kapacitása és annak függvényében a forgalom folyamatossága, a forgalomirányítási rendszer fejlettsége, a településfejlesztési és városépítési jellemzők, a meteorológiai viszonyok, stb.

 

A környezetszennyezés mérséklésére irányuló jogi és műszaki intézkedésekhez tartozik a jármű forgalomba helyezésének szabályozása (típusvizsgálat), a környezetvédelmi követelményeket is kielégítő (EURO-3,4 motorokkal felszerelt) új járműgenerációk bevezetése, a kötelező környezetvédelmi felülvizsgálat előírása, a szúrópróbaszerű ellenőrzések a forgalomban, de ide sorolható az utak áteresztőképességének növelése, a forgalomirányítás fejlesztése, a belvárosi forgalom külön szabályozása és korlátozása, stb.

 

-         Zaj- és rezgésterhelés

Ebben a körben igen fontos a pontszerű és a vonalszerű terhelések elkülönítése, mivel azok eltérő kezelést igényelnek. Az adott területen megnyilvánuló összes zajforrás (emisszió) és az akadályoktól függő hangterjedés (transzmisszió) befolyásolásával lehet mérsékelni a körzetet érő zajhatást (imisszió), ami önmagában már nem mérsékelhető.

 

A zaj- és rezgéskárosítás is függ a járművek mennyiségétől és állapotától, de azt befolyásolja a pálya, főként annak burkolatának minősége is. A jármű-pálya kapcsolat, valamint a járműrészek (alkatrészek) szilárd illesztése határozza meg elsődlegesen a rezgéseket, amelyek átadódnak, s így károsítják a környék épületeit, műtárgyait, egyéb létesítményeit. Az egyes járműfajták zajhatása igen eltérő. Ennek figyelembevétele különösen fontos a városi közlekedésben alkalmazott járműtípusok kiválasztásánál. Külön szabályozásra van szükség a repülőterek környékén a légi járművek igen erős zajhatása miatti károk megelőzésére, illetve kompenzálására.

 

-         Talaj- és vízszennyezés

A közlekedést illetően ez a probléma elsősorban a közlekedési csomópontok, valamint a forgalmi-javító bázisok területén jelentkezik. Ezeken a területeken fontos feladat – és hatósági ellenőrzést igényel – a keletkező szennyezett (olajos, vegyszeres) folyadékok elvezetése, tisztítása. A vízi közlekedésben a menetidő alatt keletkezett szennyvizek gyűjtése és elhelyezése szabályosan külön előírás szerint történik, s a parton létesített víztisztító berendezésekkel kell megoldani azok tisztítását.

 

A talajszennyezés, amiből szintén bekövetkezhet vízszennyezés is, ugyancsak a fenti területeken okozhat elsősorban károkat. Emellett meg kell említeni a téli hó- és jégmentesítésre alkalmazott só- és egyéb vegyszer-szórás talaj- és vízszennyező hatását.

 

-         Hulladékok

A közlekedés termelési folyamatának és termelési tényezőinek korábban tárgyalt sajátosságai miatt (nincs alapanyag-feldolgozás, s így anyaghulladék sem) a közlekedés hulladék-kibocsátása viszonylagosan elmarad az anyagi termékeket létrehozó tevékenységekétől. Ennek ellenére ma már a főként a közlekedésben keletkező fáradtolaj, a kiselejtezett akkumulátorok és mindenek előtt az elhasználódott gumiabroncsok elhelyezése jelent komoly környezeti veszélyt. Ezeknek az anyagoknak az újrahasznosítására, visszaforgatására sikeres erőfeszítések történnek, de ezek mennyiségének alacsony szintje miatt még messze nem tekinthetők a probléma végleges rendezésének. Mind nagyobb gondot jelent a leselejtezett gépkocsik és alkatrészek illegális, a természeti környezetet károsító és elcsúfító elhelyezése is, aminek megakadályozása és szankcionálása, a begyűjtő rendszer kiépítése igen fontos feladat.

 

9.2. Környezeti állapot és közlekedés

 

A mai közlekedéspolitika alapvető célkitűzése a közlekedési igények emelkedő minőségi színvonalon történő, hatékony és az EU-integrációt elősegítő kielégítése mellett a környezetvédelem és területfejlesztés követelményeinek is megfelelő közlekedési rendszer kialakítása. Ez tehát az EU közlekedéspolitikájával is összhangban lévő, a környezetbarát közlekedési alágazatok, valamint a kombinált szállítások és a tömegközlekedés fejlesztését preferáló stratégiát jelent a fenntartható fejlődés megvalósításának szellemében. A közlekedési környezetvédelem szempontjából ez – az előző pontban elmondottaknak megfelelően – döntően a levegőszennyezés  és a zajterhelés mérséklését, visszafogását eredményező intézkedések megtételét követeli meg.

 

Magyarország környezeti állapota ma összességében az európai átlagos színvonalnak felel meg, számos kedvezőtlen fajlagos mutató mellett. A települések nagy forgalmú átvezető útjai mentén a levegő szennyezettsége éves átlagban az egészségügyi  határérték 50-80%-a körül mozog, de egyes településeken ez gyakran mutat 30 perces és 24 órás határérték-túllépést. Ebben főként a nitrogénoxidok és a szilárd részecskék súlya veszélyes. A széndioxid-kibocsátás növekedése nem elsősorban a közvetlen szennyezés, hanem a globális éghajlat-változás szempontjából súlyos.

 

A közlekedés mint zajforrás a lakosság jelentős hányada számára komoly zavaró tényező. Számos lakásban tapasztalható az egészségügyileg elfogadható 55/45 dB (nappali/ éjszakai) határértéket meghaladó zajszint, egyes városi (főként átkelési) útszakaszokon ez eléri a 78/68 dB szintet. Még jelenleg sem megoldott a Budapest – Ferihegy Nemzetközi Repülőtér környezetének zajvédelme.

 

Minthogy a közlekedési eredetű kedvezőtlen környezeti hatások túlnyomó része a közúti közlekedésből származik, így a megelőző és mérséklő intézkedéseknek is elsősorban oda kell irányulniuk. Ilyenek az emissziós szabályok szigorítása, az üzemanyagok minőségének javítása, az elkerülő és a tehermentesítő, valamint a kerékpáros utak kiemelt fejlesztése, a nehéz tehergépjárművek hétvégi forgalmának korlátozása, stb. Nem elhanyagolható azonban a vasúti és a légi közlekedés fejlesztésénél sem a környezetvédelmi szempontok fokozott figyelembevétele.

 

A környezet kímélésének szempontjai már erőteljesen érvényesültek a ’90-es évtized közlekedési fejlesztési és szabályozási tevékenységében is. Ezek közül a legfontosabbakat kiemelve a következőkre utalunk:

 

-         Az elkerülő utak fejlesztési prioritása jegyében 16 településen (köztük Győr, Miskolc, Szombathely, Nagykanizsa, Szolnok, Sopron, Zalaegerszeg, stb.) folyt ilyen fejlesztés, s a költségvetés támogatja a kerékpárutak fejlesztését is;

-         Több főútvonal és autópálya mentén épült utólag zajvédő létesítmény, s a Ferihegyi Repülőtér zajövezetében mintegy 300 épületben valósítottak meg akusztikai védelmet;

-         A költségvetés rendszeresen támogatja a közforgalmú autóbuszközlekedés járműrekonstrukcióját, s ugyancsak – közvetlen és közvetett – támogatásban részesül a logisztikai központok, valamint a kombinált fuvarozás fejlesztése;

-         Bevezették a nehéz tehergépkocsik forgalmának hétvégi és ünnepnapi korlátozását;

-         Törvényi szabályozás írja elő környezeti hatásvizsgálatok kötelező elvégzését terület-fejlesztési és -rendezési döntéseknél és koncepciók kialakításánál, és más, a környezetre hatást gyakorló intézkedéseknél;

-         Magyarország honosította a közúti gépjárművek levegő- és zajszennyezésére vonatkozó hatályos EU-előírásokat és folyamatban van a további (szigorúbb) normák bevezetésének előkészítése;

-         A fenti követelménynek való megfelelés érdekében is javult az üzemanyagok minősége (1999. óta csak ólommentes benzin van forgalomban), s 50%-kal csökkent a motor-hajtóanyagként használt földgáz és PB-gáz jövedéki adója;

-         Különböző – esetenként azonban ellentmondásos - szabályozások születtek az elavult  használt gépkocsik behozatalának visszaszorítása érdekében;

-         1991 óta hatályos a gépjárművek kötelező környezetvédelmi felülvizsgálatának rendszere;

-         Több lépcsőben bevezetésre került a közlekedés környezetkímélő fejlesztéseit és az elhasznált termékek ártalmatlanítását támogatni hivatott termékdíjak rendszere az üzem-anyagok, majd a gumiabroncsok, akkumulátorok, kenőolajok forgalmazása alapján.

 

Látható, hogy az érvényben lévő szabályozás nagy figyelmet fordít a környezet kímélésének szempontjaira. A megvalósítás már nem ennyire egyértelműen pozitív, hiszen a közúti járműállomány és teljesítmények növekedésével nem tartott lépést a környezetvédelmi források összegének emelkedése a közlekedésben.

 

9.3. A közlekedési környezetvédelem stratégiája és feladatai

 

A fenntartható fejlődés és az Európai Unióhoz való csatlakozás követelményeit is kielégítő körülmények biztosítása érdekében a szakemberek 2015-ig a közlekedés légszennyezőanyag-kibocsátásának 50-70%-os, az üvegház-hatás fő okozójának tartott CO2 35%-os mérséklését, s ezzel egyidejűleg a zajterhelés érezhető csökkentését tartják szükségesnek. A célok elérésére irányuló stratégia fő elemei az alábbiak:

 

-         A közlekedési igények befolyásolása szabályozási, területfejlesztési eszközökkel;

-         A közlekedési munkamegosztás befolyásolása a környezetbarát közlekedési módok, illetve a tömegközlekedés versenyképességének javításával, az externális költségek megfizettetésének elérésével;

-         A szigorodó környezetvédelmi normák érvényesítése a járművek üzembe helyezésekor és a rendszeres környezetvédelmi felülvizsgálat során;

-         A közlekedési infrastruktúra kapacitásának növelése, kihasználásának racionalizálása a forgalomirányítás elektronikai-informatikai fejlesztésével, intelligens közlekedési  rendszerek kialakításával;

-         A társadalom tájékoztatása és befolyásolása a környezeti a hatások, a hozott intézkedések elfogadása és gyakorlati megvalósítása, alkalmazása ügyében.

 

A fenti stratégiához, illetve az annak megvalósítását kijelölő cselekvési programhoz is kapcsolódik a klímavédelem magyarországi stratégiájáról szóló kormányhatározat, amely így fogalmaz: „A fejlett államok tendenciái, illetve a hazai közlekedési igények várható növekedése alapján valószínűsíthető, hogy a közlekedési eredetű üvegházgáz kibocsátások akár megduplázódhatnak az elkövetkező évtizedekben. A közlekedésfejlesztési intézkedések – kedvező társadalmi és gazdasági hatásuk mellett – egyaránt érintik az emberi egészség, a levegőszennyezés, a zaj, a talaj- és vízszennyezés, a hulladékok, továbbá a táj és az élővilág veszélyeztetésének, valamint a területhasználat összehangolásának kérdéseit.”

 

Nem tagadva a fenti idézet igazságtartalmát, ahhoz megjegyezzük a következőket. A közlekedés valóban kapcsolatban áll minden környezeti elemmel és hat is azokra, meghatározó szerepe azonban a levegőszennyezésben és zajkárosításban van. Így a közlekedésnek is ezek csökkentésére kell koncentrálnia erőforrásait, s ez felel meg a nemzetközi gyakorlatnak is, amely a környezetvédelem ezen kiemelt faktorait a közlekedés-politikába és a hozzá kapcsolódó szabályozásba integrálja.

 

Ez a gyakorlat az 1960-as években az Egyesült Államokban indult el az új gépjárművek károsanyag-kibocsátási normáinak meghatározásával. Európában ez az 1970-es évektől érvényesül, s ma már egy évtizedre előre kidolgozott szabályozások léteznek, amelyeket egyre kisebb késedelemmel vesz át Magyarország is. A már forgalomban lévő járművekre vonatkozó szabályok az 1980-as évektől vannak érvényben. A szabályozások átvétele ma már nem elsősorban műszaki, sokkal inkább gazdasági problémát jelent. Európában az új gépjárművek emissziós normáit az EURO 1-4 rendszerben gépjármű kategóriánként határozzák meg, s azok átvétele részben már megtörtént (EURO 1,2), másrészt előkészület alatt áll (EURO 3,4). A foganatosítandó intézkedéseknél a következőket kell figyelembe venni:

 

-         A levegőszennyezést tekintve a hazai helyzet általánosságban még megfelelő, de határérték-túllépések lokálisan előfordulnak. A korábban legtöbb gondot jelentő szénmonoxid a határérték 30-40%-án áll, a szintén magas ólomszennyezés az ólmozott üzemanyag megszüntetésével gyakorlatilag felszámolódott. Gondot a nitrogénoxid, a szilárdanyag-szennyezés és a talajközeli ózon jelent, s ugyancsak aggodalomra ad okot a szénmonoxidnak a felmelegedést befolyásoló káros hatása. A megfelelő átlaghelyzet mellett is sürgős intézkedést igényel, hogy az ország 3,9%-án a levegő szennyezettnek tekinthető, s további 9,3%-án fordul elő időszakos határérték-túllépés.

-         A közlekedési zajártalom fontosságára jellemző, hogy a lakosság 60%-a az őt érő zajterhelés fő okozójának a közlekedést tekinti. Ez a hatás főként a városok sűrűn lakott belső területein, valamint a nagy forgalmú utak mentén és a csomópontokon jelentős. A vasúti közlekedésből eredő zajterhelés a kibocsátás erejét tekintve hasonló, de térbeli elhelyezkedése kedvezőbb. A vízi közlekedés zajterhelése nálunk nem számottevő, panaszra esetenként az üdülőhelyeken a szabadidős (nem közlekedési) vízijármű-használat ad okot, ami szintén szabályozási igényt vet fel. Speciális területe a zajvédelemnek a repülőterek környékének kímélése zajgátló védőövezet kialakításával és akusztikai védelmi beavatkozás megtételével.

 

A fenti állapotot alapul vevő feladatok meghatározásához a közlekedéspolitikából a következő tendenciákat kell figyelembe venni:

 

A 2015. évre a gazdasági növekedés és szerkezetváltozás, valamint a fogyasztás és életszínvonal alakulása alapján a különböző előrebecslések az áruszállítási teljesítmények 4-25%-os, és a személyszállítási teljesítmények 27-39%-os növekedését prognosztizálják 1990-hez képest. Ugyanakkor a prognózisok egyetértenek abban, hogy az ellenkező törekvések ellenére megállíthatatlan a közúti közlekedés további részarány-növekedése, s a személy-közlekedésben az egyéni közlekedés térhódítása. Ez utóbbi irányába hat a lakosság spontán törekvése az életszínvonala javítására, s ezt a kormányzati-költségvetési törekvések pénzügyi korlátaik miatt nem képesek versenyképes tömegközlekedési kínálattal ellensúlyozni.

 

Ezt az alapirányzatot befolyásolja, de lényegileg nem változtatja meg az EU-hoz, s annak közlekedéspolitikájához való szorosabb kapcsolódásunk sem, bár az európai forrásokhoz való hozzájutást a felhasználási célok környezetvédelmi aspektusai is befolyásolják. Az EU-ban közvetlen környezetvédelmi szabályozás nincs, de közvetve erőteljes befolyással van arra az áruk szabad mozgása fejezetben szereplő, a gépjárművekre vonatkozó környezetvédelmi előírások átvétele és alkalmazása. Eszerint a jelenleg hatályos EURO-2 szabályozáshoz képest a 2005-2008-ra vonatkozó előírások 50-70%-os kibocsátás-csökkentést írnak elő, s hasonló a helyzet a zajkibocsátás tekintetében is.

 

A feladatok megvalósítására irányuló jóváhagyott stratégia mintegy 60 közlekedésfejlesztési és környezetvédelmi intézkedést tartalmaz, amelyek a következő csoportokba sorolhatók:

 

a.)    A közlekedés környezetvédelmi teendőinek ellátásában nagyobb feladat- és hatáskört kell kapnia a szaktárcának, fokozva együttműködését a környezetvédelmi tárcával, s ugyanakkor kötelezően elő kell írni az együttes társadalmi – gazdasági – környezeti hatásvizsgálat elvégzését a közlekedésfejlesztési, valamint a közlekedést befolyásoló egyéb (pl. bevásárlóközpontok, sport- és kulturális létesítmények, igazgatási központok, stb.) fejlesztési döntésekre vonatkozóan.

b.)    Biztosítani kell a környezetkímélő közlekedési módok (vasúti, vízi közlekedés) megőrzését és fejlesztését, állami eszközökkel is javítva azok versenyképességét.

c.)    Korszerűsíteni kell a környezetvédelmi szempontok érvényesítésével a városi közlekedés szervezési-irányítási rendszerét, figyelembe véve a tömegközlekedés és a nem motorizált forgalom fejlesztését és a forgalomcsillapítási lehetőségeket térben és időben, biztosítva ennek pénzügyi forrásait is.

d.)    Elodázhatatlan a közlekedés járműállományának rekonstrukciója, a környezetkímélő korszerű eszközök beszerzése, ami az EU-normáknak való megfelelést és a piacvesztés megelőzését is szolgálja. Ez is igényli az állam átmeneti pénzügyi szerepvállalását.

e.)    A közlekedési infrastruktúra bővítése nemcsak extenzív módon, hanem a forgalomirányítás korszerűsítésével, informatikai tájékoztatási és irányítási rendszerek telepítésével, intelligens közlekedési rendszer kiépítésével érhető el.

f.)      A közlekedési kereslet befolyásolása, az igény-menedzsment a pénzügyi szabályozók, az árak és díjak rendszerének fejlesztésével, az externális költségek fokozatos internalizálásával valósítható meg.

g.)    A közlekedés környezeti hatásainak mérésével, az annak eredményeit rögzítő adatbázis kialakításával lehetővé válik a társadalom tájékoztatása, cselekvéseinek és döntéseinek befolyásolása a környezet védelme érdekében.

 

E rendkívül összetett feladatsor csak fokozatosan teljesíthető, azonban mindez csak a maga komplexitásával képes igazán hatni egy ökológiai szempontból is hatékony közlekedési rendszer kialakításának megvalósítása érdekében. Ennek elérése a társadalomtól igen nagy anyagi áldozatot igényel, ami a mai árakon évi több tízmilliárd Ft-os nagyságrendre tehető.

ugrás az oldal tetejére


Előző Tartalomjegyzék Fel Következő

Közlekedési Tanszék Eseménynaptára

Nordic walking 2024. április 1. 08:00 - 09:00
NFI Filmklub - Tősér Ádám: Blokád 2024. április 2. 18:00 - 20:00
Nordic walking 2024. április 8. 08:00 - 09:00
Nordic walking 2024. április 15. 08:00 - 09:00

Tantárgyi tematika kereső

Tantárgyi információk

Válassza ki a beiratkozás félévét!
Válassza ki a nyelvet!
Válassza ki a szakot!
Válassza ki a szakirányt!
Válassza ki a tantervet!