19. Nemzetközi közlekedésügy

19.1. A közlekedés nemzetközi jellege

A közlekedés mint térben végbemenő tevékenység belső lényegénél fogva nem ismerhet határokat. E tevékenység kialakulását az emberi lét fenntartási és fejlődési törekvéséből fakadó mozgás-, azaz szabadságigénye tette szükségessé, s a politikai határok ennek csak a földrajzi akadályok növelését jelentő zavaró tényezői lehetnek. Azt mondhatjuk, hogy a közlekedés fejlődésében mindvégig jellemző volt a nemzeti határok átlépése, az államok közti kapcsolatoknak térbeni megvalósítása.

Ez a tevékenység azonban mindig konkrét szervezetekben, az ágazati jellemzők szerint megy végbe. Így jöttek létre a közlekedés nemzetközi szervezetei is, ezért a nemzetközi kérdéseket az ágazati részek után, azokhoz illesztve tárgyaljuk.

Fentiekből következik, hogy a nemzetközi közlekedési tevékenység még a politikailag legkedvezőtlenebb háborús, vagy hidegháborús korszakokban sem szünetelt, s esetenként a közlekedési tárgyú nemzetközi tárgyalások jelentős politikai funkciókkal is bírtak. A közlekedési kapcsolatok intenzitása, a teljesítmény-volumenek nagysága természetesen nagy mértékben függ a politikai és azzal legtöbbször szoros korrelációt mutató gazdasági viszonyoktól, de legalább a minimális személy- és áruforgalom fenntartása mindenkor szükségesnek (és megoldhatónak) bizonyult.

A nemzetközi közlekedési tevékenység még inkább előtérbe kerül a nemzetközi munkamegosztás kibontakozásával, s különösen a korunkat jellemző globalizálódó világban. A tudományos-technikai forradalom, az annak eredményeit mind gyorsabban hasznosító gazdaság fejlődése megköveteli az államok közti árukapcsolatok lebonyolításának feltételét képező korszerű nemzetközi közlekedési rendszer kiépítését. Ez a rendszer negatív hatásai mellett is fontos előrevivője a társadalmi lét színvonal-emelkedésének.

A nemzetközi közlekedési kapcsolatok fejlődését alapvetően meghatározza az adott ország földrajzi helyzete és gazdaságának jellege. Magyarország számára mindkét tényező egyértelműen a közlekedés nemzetközi tevékenységének magas szintre emelését igényli. A Közép-Európában, számos fontos nemzetközi főútvonal találkozásánál fekvő tranzitország nemcsak saját, hanem egész Európa szempontjából meghatározó jelentőségű a közlekedési összeköttetések megteremtésében. Ezt tükrözi az a tény is, hogy a TEN-hez kapcsolódó tíz pán-európai korridor közül négy (a leágazó vonalakat is figyelembe véve hat) megy át Magyarország területén. Az ország nyitott gazdasága, az abból következő nagy volumenű és szerteágazó struktúrájú külkereskedelmi áruforgalom, valamint a növekvő idegenforgalom ugyancsak a nemzetközi közlekedés fejlesztésének fontosságát húzza alá.

A zavartalan nemzetközi közlekedési tevékenység értelemszerűen megköveteli a kapcsolatok jogi rendezését, egyezményrendszerek kidolgozását, nemzetközi szervezetek felállítását. Azok nagy száma elengedhetetlen mind a nemzetközi forgalomban résztvevő magyar közlekedési vállalkozások, illetve közlekedési eszközök, mind pedig a hazánk területén közlekedő külföldi fuvareszközök kölcsönösen zavarmentes tevékenysége szempontjából. A nemzetközi egyezményeken alapuló szabályozások egyaránt átfogják a műszaki, a gazdasági és a forgalmi szférát.

Ennek megfelelően a közlekedés nemzetközi tevékenysége két dimenzióban megy végbe. A közvetlen részvétel jelenti magának a nemzetközi forgalomnak a lebonyolítását, a közlekedési és a forgalomirányítási folyamatok ellátását, ami rövid távon vizsgálható, operatív tevékenységet jelent. Ezzel szemben a közvetett részvétel a nemzetközi szervezetek munkájába való bekapcsolódást, a közlekedési diplomácia működtetését fogja át, ami hosszú távú stratégiai és politikai szintű megközelítést igényel. Ez utóbbi, a nemzetközi szervezetekben folyó, a két- és többoldalú egyezményeken, megállapodásokon alapuló munka fő területei:

-         A nemzetközi közlekedési kapcsolatok, valamint a személy- és áruszállítások lebonyolításának alapját képező műszaki, gazdasági és jogi szabályozás egységesítésének és konkrét formájának kidolgozásában való részvétel;

-         A nemzetközi (főként az európai) és a magyar közlekedéspolitika szinkronjának megteremtése, fő pontjainak egyeztetése;

-         A fejlesztések összehangolása, hatásmechanizmusuk egységes mérési módszertanának kialakítása, a környezeti hatások vizsgálata;

-         A hazai közlekedéspolitikai és szakmai érdekek képviselete, a nemzetközi rendezvényeken való megjelenítése, ennek érdekében hazai szakértők delegálása a nemzetközi intézményekbe és rendezvényekre;

-         A nemzetközi szállítások lebonyolításához, a kompatibilis üzem biztosításához szükséges egységes forgalmi, kereskedelmi, műszaki, gazdasági, díjszabási feladat-ellátás hazai és nemzetközi szervezeti és személyi feltételeinek biztosítása,

-         A nemzetközi együttműködésből adódó közvetlen gazdasági előnyökön túlmenően a közvetett hasznok (szakemberek cseréje és képzése, tudományos kutatási-fejlesztési eredmények hasznosítása, kedvezményes források megszerzése, stb.) realizálása.

Általános jelentősége ellenére az egyes alágazatokban eltérő a nemzetközi tevékenység súlya. Magyarország esetében a légi közlekedés szinte kizárólagosan nemzetközi forgalmat végez. A hajózásban – a tengerhajózás megszűnése ellenére – az áruszállítást tekintve ugyancsak a nemzetközi forgalom képvisel nagy részarányt. A vasúti közlekedés a kifejlődési szakasz után ma ismét a nemzetközi közlekedés főszereplőjévé válik, követve az EU közlekedés-politikai irányultságát és a környezeti megfontolások előtérbe kerülését. A csővezetékes szállítás a kitermelőhelyek és a fő felhasználói pontok nagy földrajzi távolsága miatt ugyancsak nagyrészt nemzetközi relációkban működik. A közúti közlekedés ugyan főként az alacsony szállítási távolságú forgalmi igények kielégítésére hivatott, de rugalmassága és a magas feldolgozottsági szintű értékes áruk nagy fuvarköltség-viselő képessége miatt szintén mind nagyobb hányadában végez nemzetközi fuvarozást.

19.2. A közlekedés nemzetközi szervezetei

A közlekedés nemzetközi szervezetei két nagy csoportba sorolhatók. Egyikbe tartoznak az általános jelleggel a közlekedés egészét, illetve több alágazatot egységesen kezelő, több országot átfogó szervezetek, intézmények. A másik kör az egyes alágazatok, s esetleg azokon belül is csak egyes részterületek szakmai kérdéseire specializálódott szervezeteket fogja át.

19.2.1. Átfogó nemzetközi közlekedési szervezetek

Ebben a körben legnagyobb múlttal az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának Belső Szállítási Bizottsága rendelkezik. Az ENSZ EGB-nek tagja valamennyi európai ország, a volt Szovjetunió utódállamai Kazahsztán és Tadzsikisztán kivételével, valamint további Európán kívüli országként Izrael, az Egyesült Államok és Kanada. Közel húsz szakmai-ágazati bizottsága közül egyik legnagyobb a Belső Szállítási Bizottság („Belső”, mivel nem foglalkozik a tengerhajózás és a légi közlekedés kérdéseivel), amelynek munkájában az országdelegációkon kívül részt vesznek más nemzetközi politikai és szakmai, köztük közlekedési szervezetek (EU, Világbank, Duna Bizottság, stb.) képviselői is.

Az EGB Belső Szállítási Bizottságon belül működik

-         a Vasúti Szállítási Munkabizottság, együtt a kombinált szállítási és a vámkérdésekkel foglalkozó szakértői csoportokkal;

-         a Közúti Szállítási Munkabizottság, hozzá rendelve a közlekedésbiztonsági és a járműszerkesztési szakértői csoportokat;

-         a Belvízi Hajózási Munkabizottság, a folyami jogi, a hajóműszaki és hajóokmány-egységesítési, a hajóúthasználat-szabályozási és jelegységesítési szakértőcsoportokkal;

-         funkcionális egységekként a veszélyes áruk szállításának, a romlandó áruk szállításának, a közlekedés-statisztikának, a közlekedéspolitikának, valamint a közlekedésgazdasági problémáknak az ügyeivel foglalkozó szakértői csoportok köre.

Az EGB-BSZB szakcsoportjaiban folyó munka éves általános üléseken való realizálása, ott irányelvek és ajánlások megfogalmazása hatással van az európai közlekedés egészére annak ellenére, hogy megfelelő saját anyagi forrás hiányában a megvalósítás elősegítésére csak közvetett módon képes hatni. Ennek fő irányai:

-         a közlekedési infrastruktúra fő fejlesztési irányainak kijelölése, esetleg a megvalósítás szervezeti feltételeinek elősegítése. Ilyen pl. az E-utak hálózata, a Transzeurópai Vasút (TER), vagy a Transzeurópai Észak-Déli Autópálya-projekt (TEM),

-         a járműfejlesztések biztonsági és környezeti hatások alapján történő befolyásolása,

-         egységes információs rendszer, statisztikai adatbázisok kialakítása, elektronikus adatcsere,

-         a közlekedési forgalom lebonyolításának elősegítése, káros környezeti hatásainak és baleseti veszélyeinek mérséklése, egyes régiók közlekedési problémáinak kezelése. (Pl. az alpesi utak vagy a mediterrán térség speciális közlekedési kérdései.)

Az Európai Unió bővülésével, gazdasági és politikai erejének fokozódásával a közlekedésben is mindinkább nő az EU súlya. Ennek szervezeti megjelenítését az Unió kormányát képező brüsszeli székhelyű EU Bizottság VII. Közlekedési és Energiaügyi Főigazgatósága, a DG VII. (TREN) adja.

Az EU-ban a főigazgatóságok a biztosok irányítása alatt működnek. Fő feladatuk a jogalkotás, így meghatározó szerepük van a számunkra döntő csatlakozás jogharmonizációjának ágazati minősítésében, az országjelentés összeállításában. A főigazgatóságnak nagy szerepe van az ágazat költségvetésének elkészítésében és végrehajtásában, így egyes források kialakításában és szétosztásában még akkor is, ha a formális döntések nem ott születnek. A közösségi alapok és segélyek felhasználásában, így a fejlesztések megvalósulásában – beleértve a finanszírozási konstrukció kialakítását is – ugyancsak lényeges a főigazgatóság álláspontja. A közlekedés vonatkozásában ezen a téren jelenleg a PHARE és ISPA segélyek, a csatlakozás után pedig a Kohéziós Alap bír jelentőséggel, bekapcsolva a nemzetközi fejlesztési intézmények, főként az EIB (European Investment Bank) hitelezési tevékenységét is.

A DG VII. a felelős az Európai Unió közlekedéspolitikájának megalkotásáért és megvalósításáért is. A jelenleg is hatályos közlekedéspolitikát tartalmazó Fehér Könyv elkészítése, folyamatos karbantartása és főként az Unió határain túlnyúló érvényesítése a Főigazgatóság és az érintett országok szakminisztériumai közti kapcsolat intenzitásának, milyenségének is függvénye. A fejlesztési irányok kijelölése, a tisztességes verseny feltételeinek kialakítása, a munkamegosztás befolyásolása, a környezetvédelem és a biztonsági szempontok fokozott érvényesítése, összességében a fenntartható mobilitás biztosítása a közlekedésben alapvetően a DG VII. tevékenységén múlik.

Az európai közlekedéspolitika kidolgozásában és megvalósításában, különösen pedig a közlekedési hálózatok fejlesztésében az Európai Unió fontosságának elismerése mellett is nagy jelentősége van a szélesebb körű, az Unió határain túlnyúló együttműködésnek. A közlekedési ágazatban ennek kormányközi szervezete a Közlekedési Miniszterek Európai Konferenciája (CEMT/ECMT). A CEMT-et a nyugat-európai országok kormányai 1953-ban hozták létre, azóta azonban kibővült, s 1990. óta Magyarország is tagja.

A CEMT általános célja az Európában működő nagy számú közlekedési nemzetközi szervezet tevékenységének összehangolása. A konkrét célok közül legfontosabb az európai közlekedési hálózatok fejlesztésének koordinálása, súlypontjainak kijelölése, hatékony megvalósításának és finanszírozásának elősegítése. Így született meg az Európai Unió transzeurópai hálózatához (TEN) kapcsolódó pán-európai hálózat fő folyosóinak (krétai, majd helsinki korridorok) terve, amely Magyarország számára is nagy jelentőséggel bír. A CEMT vezető testületéhez, a Miniszterek Tanácsához több munkacsoport kapcsolódik részben alágazati, részben funkcionális (közlekedéspolitika, piac, szervezés, energiafelhasználás, környezetvédelem, kombinált fuvarozás) struktúrában.

A közlekedés általános nemzetközi szervezetei között megemlítjük még az Európai Közlekedési Társulást (AET), amely tudományos-szakmai bázison, évente szervezett konferenciákon résztvevő természetes és jogi személyek részvételével alakult meg 1998-ban. Céljának a közlekedési tevékenység fejlesztését, minőségi színvonalának emelését tartja.

A hírközlés átfogó nemzetközi szervezetei közül megemlítjük a Nemzetközi Távközlési Egyesületet (ITU), melynek fő feladatai a frekvencia-sávok kijelölése és szétosztása, a távközlési eszközök fejlesztésének koordinálása, szabványosítása, valamint az egyes országok távközlő berendezései és hálózata fejlesztésének elősegítése.

A CEMT-hez hasonló funkciójú szervezet a Hírközlésben az Európai Postai és Távközlési Igazgatások Konferenciája (CEPT), amely a tagországok szakmai kapcsolatainak és szolgáltatásaik színvonalának javítását célozza. Az utóbbi években azonban a tevékenységek differenciálódása miatt a szervezet a szabályozásra összpontosít, saz üzemeltetési-szolgáltatási kérdésekkel külön szervezetek foglalkoznak.

19.2.2. Közlekedési alágazati nemzetközi szervezetek

A közlekedés nemzetközi szakmai szervezeteinek többsége alágazatok szerint alakult ki. Ezek egy része a kormányközi szervezetek közé tartozik, másik része viszont nem sorolható abba a körbe. A nemzetközi szervezetek száma igen nagy, közülük itt csak a lényegesebbekkel foglalkozunk.

a.)    Vasúti közlekedés

A nemzetközi együttműködés – részben a kötött technológia által is kikényszerítve – legnagyobb múlttal a modern közlekedési rendszerek kialakításában is kulcsszerepet játszó vasúti közlekedésben rendelkezik.

-         Kormányközi szervezetei közül elsődleges fontosságú a Nemzetközi Vasúti Fuvarozási Államközi Szervezet (OTIF), illetve annak a már 1890-ben megalakult Nemzetközi Vasúti Fuvarozási Központi Hivatala (OCTI). Ennek fő feladata a nemzetközi vasúti fuvarozásokra vonatkozó nemzetközi egyezmények kidolgozása és végrehajtásuk ellenőrzése. E szervezetek munkájának eredménye a nemzetközi vasúti személy- (CIV) és árufuvarozási (CÍM) egyezmények megalkotása, folyamatos karbantartása, s azon belül a tranzit fuvardíjak elszámolásában alkalmazott montreauxi elv gyakorlati érvényesítésének kontrollja.
Különös szerepe van a kormányközi vasúti szervezetek között a Vasutak Nemzetközi Együttműködési Szervezetének (OSZZSD), amelyet az egykori szocialista országok kormányai hoztak létre a köztük lebonyolódó vasúti személyforgalmi (SZMPSZ) és áruforgalmi (SZMGSZ) egyezmények gyakorlati megvalósítására, az ahhoz kapcsolódó forgalom, ügyvitel, műszaki intézkedések és tudományos együttműködés lebonyolítására. A szocialista államok átalakulása, gazdasági szerveződésük felbomlása után az OSZZSD mint kormányközi szervezet formálisan megszűnt, egyes tagországai azonban az egymás közti forgalomban a gyakorlatban alkalmazzák szabályait.

-         A nem kormányközi nemzetközi vasúti szervezetek sorából kiemelkedik a vasutak klasszikus szakmai szervezete, az 1922-ben alapított Nemzetközi Vasútegylet (UIC). Fő célja a vasúti tevékenység egységesítése műszaki, forgalmi, ügyviteli, pénzügyi, díjszabási, informatikai, stb. vonatkozásban egyaránt. A vasutak között felmerülő vitás kérdések tisztázásának is fóruma. Az UIC több állandó és ideiglenes munkabizottsággal dolgozik, amelyek munkájában a magyar vasutak is képviseltetik magukat.

A vasutak hűtőkocsiparkjának racionális használatát segíti elő az INTERFRIGO Hűtöttáru Szállítások Nemzetközi Vasúti Társaság. Ehhez hasonló szervezet a nagy szállítótartályok nemzetközi forgalmának lebonyolítását, fejlesztését a gyakorlatban elősegítő, a MÁV alapító tagságával létrejött INTERCONTAINER Nemzetközi Társaság.

Bár nem szervezet, de a nemzetközi vasúti közlekedés lebonyolításában meghatározó fontosságú egyezmények megvalósítását biztosító eszköz a nemzetközi forgalomban közlekedő vasúti személy- és poggyászkocsik (RIC) és teherkocsik (RIV) műszaki feltételeinek meghatározása, a forgalomban való részvétel engedélyezése és ellenőrzése.

b.)    Közúti közlekedés

A közúti közlekedés rugalmassága, az államoktól nagy mértékben független piaci jellege okán ebben az alágazatban a nem kormányközi szervezetek dominálnak.

-         A kormányközi szervezetek közül csupán az Útügyi Világszövetség (AIPCR) tevékenységét említjük, melynek célja a közúthálózat fejlesztésének elősegítése, a tervezés, kivitelezés, fenntartás egységesítése, az e téren elért kutatási eredmények közzététele. Részt vesz a nemzetközi útügyi egyezmények előkészítésében.

-         A nem kormányközi szervezetek között a Közúti Fuvarozók Nemzetközi Szövetsége (IRU) a nemzetközi közúti személy- és árufuvarozási vállalatok érdekképviseleti szerve, amely egyúttal szervezi is a fuvarozók együttműködését. Különösen fontos a szerepe a TIR-CARNET vámegyezmény gyakorlati alkalmazásában, ugyanis ennek garanciáját az IRU-n belül kialakított rendszer képezi, az ellenőrzött, sértetlen vámzár megléte esetén. Az IRU szekciók és munkacsoportok emellett foglalkoznak a nemzetközi közúti közlekedés különféle gazdasági, műszaki, forgalmi, biztonsági problémáival is.

A Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) a legrégibb (1904) nemzetközi autóközlekedési szervezet. Lényegében a nemzeti autóklubok nemzetközi szervezete, amelynek célja az általános gépkocsi-közlekedés, az autósport, az autós turizmus támogatása, fejlesztése, nemzetközi rendezvényeinek összehangolása.

A Nemzetközi Útügyi Szövetség (IRF) a közutak tervezését, építését, fenntartását, üzemeltetését végző vállalatok szervezete. Nagy szerepe van a szabványok és a műszaki normák kidolgozásában, azok betartásának ellenőrzésében.

A már említett hasonló nemzetközi vasúti szervezettel azonos funkciót tölt be a TRANSFRIGOROUTE EUROPE Nemzetközi Közúti Hűtőfuvarozási Szervezet. A közúti közlekedéssel foglalkozó műszaki értelmiség igen fontos és elismert szervezete a Gépjármű Mérnökök és Technikusok Társaságainak Nemzetközi Szövetsége (FISITA).

c.)    Városi közlekedés

Amint az alágazatok tárgyalásánál láttuk, a városi (helyi) közlekedés műszaki szempontból alapvetően a vasúti és a közúti (esetleg a vízi) közlekedés jellemzőihez igazodik. Ez vonatkozik a nemzetközi szervezetekre is, amelyeknek a vasúti és a közúti alágazatnál említett egységei általában a helyi közlekedés megfelelő problémáit is tárgyalják. Így a városi közlekedéssel összefüggésben csupán

-         a nem kormányközi szervezetként működő Nemzetközi Tömegközlekedési Szövetséget (UITP) említjük, melynek ajánlásai, irányelvei, széleskörű kutatási tevékenységének eredményei a világ minden részén használatosak a városi közlekedés fejlesztésében és működtetésében.

d.) Vízi közlekedés

A vasúti közlekedés után (vagy mellett) a hajózás nemzetközi szervezetei tekintenek vissza a leghosszabb múltra. Ezek hagyományosan a fejlett hajózással rendelkező államokban, s nagyobb részt a tengerhajózásban jöttek létre, így hazánk és térségünk csak később lett ezekben érintett.

-         A hajózás kormányközi nemzetközi szervezetei közül számunkra a budapesti székhellyel működő Duna Bizottság (DK) bír közvetlen jelentőséggel. A Bizottság foglalkozik a dunai hajózási feltételek kérdéseivel, amelyek a jugoszláviai háború következményei, vagy a Bős-Nagymaros ügyben elhúzódó magyar-szlovák vita nyomán csak igen nehezen enyhíthető problémákat jelentenek. A Bizottság feladata a dunai hajózás szabályozása, a jármű-műszaki és a navigációs előírások korszerűsítése és egységesítése, stb.

A Duna Bizottságéhoz hasonló szerepet tölt be, de jóval hosszabb történelmi múlttal és összehasonlíthatatlanul nagyobb politikai és gazdasági súllyal rendelkezik a Rajnai Hajózás Központi Bizottsága (CCNR). A Duna-Majna-Rajna csatorna elkészülte, s így a magyar hajózás rajnai megjelenése óta ez a szervezet is közvetlenül hat (mégpedig általában korlátozásokkal) a magyar folyami hajózás tevékenységére.

-         Itt említjük meg az ENSZ szakosított nemzetközi szervezetét, a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetet (IMO), amelynek fő célja az országok közötti együttműködés segítése a műszaki kérdések, a biztonság és a navigáció tekintetében. Kiemelten foglalkozik a vízi járművek által okozott környezetszennyezés mérséklésének kérdéseivel is.

-         A hajózás nem kormányközi nemzetközi szervezetei közül esetleg a Nemzetközi Belvízi Hajózási Unió (UINF) bír jelentőséggel a magyar hajózás szempontjából.

e.)    Légi közlekedés

Mint az elsődlegesen nemzetközi tevékenységet végző alágazat, talán a légi közlekedés rendelkezik a legnagyobb és legösszetettebb nemzetközi szervezetrendszerrel. Az országok és térségek közti egységes gyakorlat és a forgalombiztonság szigorú követelményei itt a szervezetek létrehozását és működtetését is nagyrészt magas, kormányzati szintre emelték.

-         A kormányközi nemzetközi légiközlekedési szervezetek közül meghatározó fontosságú a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO), amely lényegében az ENSZ szakosított szervezete, így tagjai is az ENSZ tagállamai. Az ICAO 1944-ben lépett a repülés első nemzetközi szervezete, a Nemzetközi Repülési Egyezmény (CINA) helyébe. Elsősorban forgalomszervezési, lebonyolítási (menetrendi, útvonalkijelölési, hírközlési, navigációs, stb.), de mindenek előtt repülésbiztonsági kérdésekkel foglalkozik, ezekkel kapcsolatos szabványokat, ajánlásokat állapít meg. Utasítási, rendelkezési joga nincs, az ajánlások alapján a jogszabályokat és határozatokat az egyes országok illetékes szervei állapítják meg.

Az Európai Polgári Repülési Konferencia (ECAC) mind nagyobb jelentőségre tesz szert az európai és a tengerentúli légitársaságok érdekellentétei miatt. Társult szervezete a Közös Légügyi Hatóság (JAA), amely 19 európai légügyi hatóságot tömörít magába, s elsősorban a repülésbiztonság terén tevékenykedik, kiterjesztve ezt a légijármű-tervezés, -gyártás és -üzemeltetés területére is, ahol szigorú követelményeket tükröző ajánlásokat fogalmaz meg.

Az EUROCONTROL a magas légtéri forgalomirányításban, annak összehangolásában mind inkább meghatározó fontosságúvá válik az európai légtérben. A közvetlen légi-irányítási tevékenységen kívül átfogja a hozzá kapcsolódó képzési, kutatási, díjmegállapítási, stb. szakterületeket is.

-         A nem kormányközi nemzetközi légi közlekedési szervezetek közül kiemelendő a Légi-fuvarozók Nemzetközi Szövetsége (IATA), amely az alágazat klasszikus nemzetközi piaci szervezetének minősül. 1954-ben alakult, tagjai légitársaságok, s így lényegében a tisztességtelen piaci verseny megakadályozására irányuló kartellnek nevezhető. Meghatározó szerepet játszik az egységes műszaki és tarifális előírások, jogi szabályozások, a nyújtható kedvezmények, a szolgáltatási színvonal, a menetrendek kidolgozásában, az elszámolások és általában a szabályok betartásának ellenőrzésében, azok megsértésének szankcionálásában.

A légiforgalom gyakorlati lebonyolításában nagy szerepe van a Nemzetközi Légi-távközlési Egyesülés (SITA) tevékenységének. Az Egyesülés társasági keretek között működik, szerepe a biztonsági követelmények emelésével egyre nő. A forgalmi és meteorológiai feltételek változásainak azonnali közlésével a repülés operatív befolyásolását képes biztosítani.

f.)     Hírközlés

A hírközlés nemzetközi szervezetei közül annak legismertebb klasszikus szervezetét, az Egyetemes Postaegyesületet (UPU) említjük meg. Az UPU-t 1874-ben alapították, s fő célja a szolgáltatások egységesítése, színvonalának javítása, az egyetemesség biztosítása, a szakmai segítségnyújtás elősegítése.