2. A szállítási szükségletek keletkezése és kielégítése

2. A szállítási szükségletek keletkezése és kielégítése

A közlekedéssel szembeni követelmények

2.1. A szállítási szükségletek keletkezése

 

A társadalom és a gazdaság működése, a tevékenységei által kiváltott helyváltoztatási igények igen differenciáltak, az egyes ágazatokban keletkező igények azonban sok tekintetben lényegesen különböznek egymástól. A közlekedésnek mint szolgáltató tevékenységnek alapvető feladata, hogy igazodjon ezen igényekhez és változásaikhoz, s így biztosítsa azok minél teljesebb és hatékonyabb kielégítését.

 

A szállítási szükségletek legnagyobb része a gazdasági szférában keletkezik, az egyes gazdasági ágak szállításigényessége azonban jelentősen eltérő. Ezzel a kapcsolatrendszerrel mélyebben a közgazdaságtudomány különböző területei foglalkoznak, módszertanilag az input-output kapcsolatokat számszerűen is kimutatni képes ágazati kapcsolatok mérlege alapján. Itt csak általános jellemzőket tárgyalunk ebből az összefüggés-rendszerből.

 

A nagy nemzetgazdasági ágak közül az ipar szállításigénye önmagában is igen összetett és változó, s az ágazatok közlekedés iránt megnyilvánuló kereslete maga is ipartelepítési szempont. Szállítási igénye általában koncentráltan jelentkezik, s ez a személyszállítási igények keletkezésében is jelentős. Így az anyag- és energiaigényes nehézipari ágazatok létesítményeit általában a nyersanyag-kitermelő helyekhez közel telepítik, ezzel csökkentve a magas szállítási igényeket. Az inkább munka- és technika-igényes feldolgozóiparban ez kevésbé lényeges szempont, így ott a telepítés inkább a munkaerőre, vagy a felvevőpiacra történik. Az ipari ágazatok tevékenysége időben viszonylag egyenletesnek mondható, így a közlekedéssel szemben is éven belül viszonylag egyenletes igényeket támasztanak.

 

Más a helyzet az építőipar esetében. Nagy volumenű anyagfelhasználásával önmagában is igen magas közlekedési keresletet támaszt, ráadásul térben változó helyeken végzi tevékenységét, ami tovább növeli szállításigényességét az áru- és a személyszállításban egyaránt. A technikai fejlődésnek köszönhetően csökkenő mértékben ugyan, de még mindig szezonális tevékenység, így a közlekedéssel szemben is éven belül hullámzó kereslettel jelentkezik.

 

Az iparral szemben a mezőgazdasági termelés az országban szétszórtan jelentkezik, a termeléshez igen nagy volumenű belső szállítás kapcsolódik a terménynek a kiszállítás helyére történő eljuttatásával. (A mezőgazdaság a legszembetűnőbb példája annak, hogy a belső szállítás és a közlekedés teljesítményei milyen nehezen választhatók el egymástól.) Mindez jelentős szállításszervezési munkát igényel. Fontos a közlekedés szempontjából, hogy a mezőgazdasági termelés szezonalitása a szállítási teljesítmények hullámzásának egyik fő okozója, s ugyanakkor a csúcsszezonban szállított áruk egy része (gyümölcs, gyorsan romló áruk) különleges kezelést vagy speciális eszközt (hűtőkocsit) igényel. Ez a háztól-házig forgalom számára elsődlegesen alkalmas közúti közlekedés előtérbe kerülésének kedvez. A decentralizált termelés következtében az ágazat személyszállítási teljesítménye nem számottevő.

 

Az áruforgalom lebonyolításában a kereskedelem tevékenysége igen szorosan összekapcsolódik a közlekedéssel, hiszen a termelők és a felhasználók összekapcsolására hivatott kereskedelem a tevékenységét csak a közlekedés igénybevételével tudja ellátni. Bár a munkamegosztás fejlődésével az egyes termelési fázisok közvetlenül is kapcsolódnak egymáshoz, a kereskedelmi szállítások iránti igény – döntően a késztermékek, fogyasztási cikkek esetében – növekszik, s gyakran ahhoz egyéb tevékenységek (csomagolás, raktározás, stb.) is kapcsolódnak, ami a szolgáltatások minőségi átalakulását is eredményezi (logisztika). Az ágazat jelentős személyszállítási igényeket is indukál főként a helyi, de – az üzleti utazások révén – a távolsági és a nemzetközi forgalomban is.

 

A szolgáltatások elsősorban a személyszállításban, s azon belül a helyi és elővárosi közlekedésben jelentenek komoly keresletet. A gazdasági struktúra változásával ezek az igények növekednek, ami érvényesül a tömegközlekedésben, de növeli az egyéni közlekedési teljesítményeket is.

 

Sajátosságai miatt külön említést érdemelnek a honvédelem szállítási igényei. Bár ezek nagy részét békeidőben a fegyveres erők saját eszközeikkel elégítik ki, a közlekedési pályák használata ekkor is számottevő. A közlekedés a honvédelem szempontjából stratégiai jelentőségű ágazat, ezért megfelelő kapacitásokat kell biztosítania rendkívüli esetekre is, ami a tartalék-kapacitások biztosításának folyamatos követelményét támasztva a közlekedés tőkeigényességét növeli. A honvédelem igényeit már a közlekedési hálózatok tervezésénél és kiépítésénél is figyelembe kell venni, s befolyásolják a járműállomány struktúrájának alakítását is. (Pl. pőrekocsik fenntartása a vasúti közlekedésben, kisebb országok légiflottájának kialakítása.)

 

A lakosság közlekedési igényei döntően a személyszállításban jelentkeznek, az áruszállítási igények itt speciálisak és esetlegesek (pl. építkezés, terjedelmes fogyasztási cikkek vásárlása). A személyszállítási igények nagy része a hivatásforgalomban (munkába járás, tanulás), s növekvő hányadban a helyi- és elővárosi közlekedésben jelentkezik. A területfejlesztés és a foglalkoztatási struktúra változásával a hétvégi távolsági hivatásforgalom mérséklődik, növekszik viszont a szabadidős utazások volumene, ami egyes helyeken (üdülő-, kiránduló-központok) és időszakokban (hétvége, vakáció) ugrásszerűen megnövekedett keresletet, forgalmi zavarokat okoz. Ugyancsak külön kezelést, forgalomszervezési intézkedéseket igényel egyes kiemelkedő kulturális-, szakmai-, kereskedelmi-, sportrendezvények időlegesen megnövekedett közlekedési igénye, amit még nehezít az egyéni közlekedés indokoltnál nagyobb igénybevétele ilyen alkalmakkor. A növekvő számú nagy bevásárlóközpontok közlekedési igénye szintén számottevő.

 

Az ágazatok szállítási igényei tehát mind a területi, mind az időbeli megoszlás tekintetében különböznek egymástól, ami sajátos ágazati forgalomszervezési megoldásokat tesz szükségessé, főként az áruszállításban. Az alapmodellek a termelés és a felhasználás folyamatosságának vagy idényszerűségének, valamint területi elhelyezkedésének függvényében dolgozhatók ki.

 

2.2. A szállítási szükségletek befolyásoló tényezői

 

Az előzőekben részletezett ágazati szállítási igények együttesen határozzák meg a nemzetgazdaság egészének szállítási igényeit. A szállítási igény és annak kielégítése, mint kereslet és kínálat piaci kategória, aminek vizsgálata lényeges közgazdasági feladat. Gazdasági cél ezek minél hatékonyabb megoldása, amihez azonban ismerni kell a kereslet meghatározó tényezőit. Ezek a tényezők elsősorban a mennyiségi meghatározottság vizsgálata szempontjából fontosak, de hatnak a strukturális és a minőségi tényezőkre is. A szállítási szükségletek alakulását befolyásoló fő tényezők az áruszállítás esetében a következőkben vázolhatók.

 

a.)    A termelés volumene és struktúrája

Makrogazdasági szinten a termelést értékmutatóval fejezhetjük ki, ezek közül elsősorban a bruttó hazai termék (GDP) használatos. A növekvő termelés nyilván növekvő szállítási igényeket involvál, de a különböző szállításigényesség révén erősen befolyásolja azt az ágazati struktúra is. A gazdaság fejlődésével változik annak struktúrája, s ezen keresztül szállításigényessége is. Általános jellemző, hogy a fejlődéssel a kevésbé anyag- és szállításigényes ágazatok kerülnek előtérbe, így az áruszállítási teljesítmények növekedése elmarad a gazdaság átlagos növekedési ütemétől, aminek eredményeként a fajlagos áruszállítás-igényesség csökken.

 

b.)    A termelés anyagintenzitása

Az előbb már említett gazdasági szerkezetváltás a fajlagos anyagfelhasználás csökkenésével jár, ami csökkenti a szállítási igényeket is. Ugyanakkor az is ismert, hogy az azonos ágazatok anyagigényessége is eltérő a gazdasági fejlettség különböző szintjein, azaz az egyes befolyásoló tényezők hatása összefügg egymással.

 

c.)A termelés és fogyasztás területi szerkezete

A gazdasági döntések egyik alapesete a termelés területi elhelyezésének problematikája. A földrajzilag nem determinált tevékenységek helyét – azok specifikus vonásaitól függően – a nyersanyagbázis, a munkaerő, a kooperációs partnerek vagy a piac földrajzi elhelyezkedésétől függően határozzák meg. A fogyasztás helye nehezebben modellezhető, általában hosszú történelmi fejlődés eredménye. A két pont viszonya, koncentrált vagy szétszórt jellege, a területi munkamegosztás mélysége határozza meg a közlekedési igényeket. Meg kell azonban jegyezni, hogy a területfejlesztésnek csak egyik tényezője a szállítási igények (és költségek) figyelembevétele. Megalapozottak lehetnek olyan döntések is (pl. elmaradott régiók felzárkóztatása), amelyek következtében a szállítási költségek emelkedése áll elő.

 

d.)    A nemzetközi munkamegosztás és külkereskedelem

A területi munkamegosztás egyre inkább nemzetközivé válik, a közlekedés pedig jellegénél fogva eleve a különböző nemzetek és régiók összekapcsolására hivatott. Így az előző pontban elmondottak egyre inkább érvényesülnek nemzetközi méretekben is. Nyitott gazdaságú országokban különösen jelentős a nemzetközi munkamegosztásban való részvétel, így Magyarországon is az összes áruszállítási teljesítményen belül növekvő az export-import szállítások részesedése. Bár nem elsősorban a tárgyalt tényezők, hanem a környező országok gazdaságának és politikájának függvénye a tranzit (átmenő) fuvarozások iránti igény.  A tranzitforgalomtól mégsem lehet eltekinteni, hiszen az adott ország infrastruktúráját használja és környezetét terheli, amit megítélésénél figyelembe kell venni.

 

e.)    A szállítási tarifák szintje

A tarifa mint közlekedési ár az általános piaci összefüggések szerint hat a keresletre, azaz a tarifa emelése egyébként azonos feltételek mellett csökkenti a szállítási igényeket. Gyakran azonban nem a tarifák abszolút szintje, hanem az igénybevevők költségein belül elfoglalt aránya határozza meg az igények effektív alakulását, ami viszont a szállítandó áru értékének függvénye.  A kereslet ártól függően merev vagy rugalmas volta azonban gyakran csak az adott konkrét fuvarra vonatkozik, s a fuvarpiaci verseny alakulásától függően a kereslet más fuvarozónál vagy közlekedési módnál jelenik meg.

 

f.)     A közlekedési szolgáltatások színvonala

Ez a befolyásoló tényező – melyben a kínálatnak a keresletre való visszahatása nyilvánul meg – önmagában is igen összetett, hiszen a színvonal sok tényezőtől függ. Ide tartozik pl. a vizsgált szolgáltatás eszközeinek korszerűsége, műszaki színvonala, a szállítások szervezettsége, az irányítás milyensége, a kiegészítő szolgáltatások léte vagy hiánya, a személyi kapcsolatok közvetlensége, ügyfélkiszolgálás, stb. Nyilvánvaló, hogy a magas szolgáltatási színvonal emeli a szállítások iránti igényt, s nem kizárólag a konkrét esetben. Színvonalas, megbízható közlekedési szolgáltatás új termelési területek feltárását, nagyobb körzetek ellátását teszi lehetővé, s ezek a tényezők már effektív igénynövekedést eredményeznek. Mindez természetesen hat a fuvaroztatók vagy az alágazatok közti versenyre is.

 

Az áruszállítási szükségleteket (igényeket) meghatározó tényezőkhöz hasonlóan rendszerezhetők ezek a faktorok a személyszállításban, s azon belül értelemszerű eltérésekkel a helyi és a távolsági forgalomban is. Mélyebben nem elemezve és részletezve csupán felsoroljuk ezeket a tényezőket:

-         a lakosság száma és demográfiai jellemzői, főként korösszetétele,

-         az ország településszerkezete, illetve a városok belső szerkezete,

-         foglalkoztatási szint és struktúra,

-         az életszínvonal jellemzői, életmód, kultúra,

-         az idegenforgalom és turizmus (belső és külső),

-         a személyszállítási díjak szintje, piaci és szociális kedvezmények,

-         a szolgáltatási színvonal, ügyfélkiszolgálás, stb.

A szállításigényesség fogalma természetesen a személyszállításban is értelmezhető, azonban itt nem mutatható ki olyan karakterisztikus kapcsolat a gazdasági fejlettség szintje és a szállításigényesség között, mint az áruszállításban. A fejlettségi szint emelkedésével a személyszállítás-igényesség általában stagnál, vagy lassan emelkedik, miközben struktúrája változik: nő az egyéni közlekedés és a szabadidős forgalom iránti igény, miközben csökken a tömegközlekedés és a hivatásforgalom teljesítménye.

 

Bár gyakran külön témaként szokták tárgyalni, mi a szállítási igények befolyásoló tényezői között teszünk említést a közlekedés környezeti meghatározottságáról, ami érvényesül mind a személy-, mind pedig az áruszállításban.

 

A környezeti meghatározottság egyik csoportját természeti, s azon belül is elsősorban természetföldrajzi tényezők eredményezik. Ilyen a környezet vízszintes és függőleges tagoltsága, ami egyfelől tengerektől, vizektől való távolság révén a megközelíthetőséget, a szükséges közlekedési létesítményeket befolyásolják, másfelől a domborzati viszonyok okozta akadályok miatti kerülő útvonalak, műtárgyak (híd, alagút) szükségessége eleve meghatározza a pályák vonalvezetését, s így a távolságokat, teljesítményeket is. A természetföldrajzi adottságok hatnak  a településszerkezetre is, ami  a korábban elmondottak szerint befolyásolja a szállítási igényeket. A technikai fejlődés eredményeként csökkenő intenzitású, de létező az éghajlati viszonyok közlekedési hatása is.

 

Itt kell szólni a természet- és környezetvédelmi összefüggésekről is. Nyilvánvaló, hogy a közlekedési létesítmények, főként a pályák és műtárgyak tervezésénél szigorúan be kell tartani a természetvédelmi előírásokat, s itt és az üzemeltetésben is a környezet minimális károsítását kell célul kitűzni. Ugyanakkor ezeket a szempontokat sem lehet abszolutizálni, mert az ellehetetlenítené a gazdaság és a társadalom fejlődését, vagy elviselhetetlen anyagi terheket okozna. Ésszerű kompromisszumokat kell találni, amelyek beilleszthetők a hosszú távon fenntartható fejlődésnek a természet és a környezet védelmét, valamint a társadalom teherviselő képességét egyaránt figyelembe vevő elvrendszerébe.

 

A környezeti meghatározottság tényezőinek másik csoportját a társadalmi-gazdasági környezet jelenti, ami nemcsak nemzeti, hanem növekvő mértékben nemzetközi meghatározottságot is jelent. Ebbe a körbe tartozik

-         a közlekedés egységes, rendszerszemléletű műszaki, jogi és gazdasági szabályozása;

-         a közlekedés országos és nemzetközi intézményrendszerének kialakítása;

-         a tevékenységek összehangolt, az állam központi és helyi szervei között koordinált felügyelete, ellenőrzése, az ezekben való felelősség;

-         a társadalmi és civil szervezetekkel való folyamatos párbeszéd, együttműködés biztosítása;

-         a szolgáltatások egységes szabályozásához igazodva a közszolgáltatások megítélése és finanszírozása;

-         a politika, a honvédelem és a biztonság szempontjainak érvényesítése.

Az itt felsorolt tényezők részben közvetlenül, részben közvetve, de mindenképpen hatnak a szállítási igények alakulására.

 

2.3. A közlekedéssel szemben támasztott követelmények

 

A közlekedési szolgáltatások megfelelő színvonala igen sokirányú követelmények egyidejű kielégítését követeli meg. Ezek a követelmények önmagukban is több szempont szerint csoportosíthatók. Így pl. beszélhetünk a közlekedés egyes elemei (foglalkoztatottak, járművek, pályák, egyéb műszaki elemek) iránt jelentkező követelményekről. Megkülönböztethetők az igénybevevők által közvetlenül és a társadalom vagy a nemzetgazdaság által átfogóan, követve jelentkező követelmények. Itt általánosan próbáljuk rendszerezni a közlekedéssel szemben támasztható követelményeket.

 

a.)    A távolság leküzdése

 

A közlekedés lényege a helyváltoztatás, így elsődleges követelményként az ezt lehetővé tevő, a kiindulási és a célpont közötti távolság leküzdését kell tekinteni. Az itt felmerülő akadályok lényegében két csoportba sorolhatók. Egyrészt lehetnek természetföldrajzi akadályok, amelyek már a közlekedési pályák és üzemek kialakításával szembeni követelményeket megtestesítik. A hegyek, völgyek, szakadékok, vízfolyások, zuhatagok, stb. eleve meghatározzák a közlekedés megvalósulásának lehetőségeit, jóllehet ezek a technika fejlődésével mind kevésbé jelentenek abszolút, inkább csak pénzügyi korlátokat.

 

Másrészt a helyváltoztatás során mindig megoldandó a felmerülő fizikai ellenállások leküzdése. Ez lehet lég-, víz-ellenállás, vagy súrlódás. Utóbbi esetében a biztonságos közlekedés érdekében csak bizonyos határokon belül lehet lépni.

 

Külön kell megemlíteni a közlekedéssel szemben gyakran felmerülő mesterséges akadályokat. Ezek lehetnek politikai jellegűek, ezen belül háborús eseményekkel összefüggőek. Az egyes országok a nemzetközi forgalmat esetenként gazdasági megfontolásokból akadályozzák (vámok, behozatali tilalmak), de hasonló hatással bírnak a környezetvédelmi okokból bevezetett, vagy egészségügyi, biztonsági előírásokkal (zárlat, kábítószerek elleni védekezés) alátámasztott tilalmak.

 

A statisztika és az üzemgazdaságtan a távolság fogalommal összefüggésben különböző fogalmakat használ, melyek közül a lényegesebbek:

-         Térbeli (geometriai) távolság, a két pontot összekötő egyenes hossza. Közlekedési jelentősége legfeljebb elméleti.

-         Valóságos (üzemi) távolság, amelyet a jármű a két pont között ténylegesen megtesz.

-         Díjszabási távolság, ami alapján a fuvardíjat meghatározzák. Nagysága az alkalmazott díjszabási rendszernek is függvénye.

-         Virtuális távolság: valamilyen ok miatt, meghatározott számítási paraméterek segítségével a valóságostól eltérően számított távolság.

-         Gazdaságos szállítási távolság, ameddig még közgazdaságilag indokolt egy áruféleség továbbítása.

Minthogy  a szállítási távolság a közlekedési teljesítmény nagyságának egyik meghatározója, ezért a távolság leküzdését a mennyiségi követelmények közé sorolhatjuk.

 

b.)    Tömegszerűség

 

Alapvető követelmény a közlekedéssel szemben a szállítási igények megfelelő mennyiségben történő kielégítése. Ez csak a szükséges tömegszerűséget biztosítani képes, azaz meghatározott mennyiségű személy vagy áru továbbítására alkalmas közlekedési rendszerrel érhető el. A tömegszerűség a technikai elemek, elsősorban a jármű és a pálya kapacitásától, valamint a járatok gyakoriságától függ. (Utóbbi maga is  - egyebek mellett – a  pályakapacitás függvénye.) A tömegszerűség adott statikus kapacitás mellett is javítható az időbeni, mozgási és/vagy befogadóképességi kihasználási mutatók javításával.

 

A tömegszerűségnek egyes vonalakra, vonalszakaszokra meghatározható fontos mutatója az egyenletes áramlatok esetén a zavartalan forgalmat biztosítani képes, egy pályára – vágány, forgalmi sáv – vonatkozó, elméleti (vonali) teljesítőképesség, melynek általános kiszámítása az átlagos forgalmi sebesség (km/óra) és a járművek (szerelvények) m-ben mért átlagos követési távolsága hányadosaként történik. Ennek eredményeként a közúti közlekedésben az egységjármű/óra mérőszám a leginkább használatos, ahol a különböző járműfajtákat szorzószámokkal számítják át összehasonlítható alapra. A vasúti közlekedésben az időszakra (pl. egy évre) vonatkozó teljesítőképességet az elegytonnakm/vonalkm mutatóval adják meg legáltalánosabban.

 

c.)    Sebesség

 

A sebesség növelése a biztonsági követelményeknek megfelelő engedélyezett szintig a közlekedés minden résztvevőjének (fuvaroztató, fuvarozó, személyzet) érdeke, így ez az egyik legfontosabb követelmény a közlekedési szolgáltatások teljesítésénél. A sebességi mutatók igen sokfélék lehetnek, pl.

-         elért, vagy elérhető legnagyobb sebesség az adott járműre optimális feltételek biztosításával értelmezhető;

-         műszaki sebesség, amit a jó állapotban lévő jármű egyenes pályán, kedvező feltételek mellett teljesíteni képes;

-         engedélyezett legnagyobb sebesség adott pályára konkrét feltételek mellett, a biztonsági tényezők kiemelt figyelembevételével határozható meg;

-         alapsebesség a menetrendkészítéshez alapul vett legnagyobb sebesség;

-         kiépítési sebesség a pálya tervezésénél alapul vett, biztonságosan tartható legnagyobb sebesség;

-         az utazási sebesség a jármű futása és a közbenső várakozások együttes idejére vonatkoztatott távolságot jelenti gazdaságos üzemmódban, a biztonsági követelmények betartásával;

-         keringési sebesség a menetrend szerinti tömegközekedésben a teljes járatidőre vonatkoztatott átlagos sebesség, aminek az áruszállításban az áru feladásától a rendeltetési állomáson történő átvételéig eltelt idő alapján számított kereskedelmi sebesség a megfelelője.

Míg a műszaki, vagy ahhoz hasonló tartalmú sebesség emelése általában korszerűbb eszközök beállításával (beruházással), azaz költségráfordítással érhető el, addig az utazási, kereskedelmi és hasonló sebességmutatók javítása akár költségcsökkenést is eredményezhet a jobb forgalomszervezés, az üzemi viszonyok javítása révén.

 

d.)    Biztonság

 

A közlekedéssel szemben támasztott legfontosabb követelmény, ami az emberi élet és egészség, valamint az áruküldemények és a berendezések megóvása tekintetében egyaránt alapvető. Színvonala külső (időjárás, pályaállapot, stb.)és belső (emberi) tényezők függvénye. Közismert, hogy a közlekedés veszélyes üzem, amelynek biztonságos vitelében a folyamatban aktívan résztvevőknek van felelőssége. Ugyanakkor ez az „üzem” főként a közúti közlekedést tekintve nyitott, abban a lakosság jelentős része aktív résztvevő járművezetői tevékenysége révén, így az ellenőrzés, felelősségre vonás csak társadalmi összefogással érvényesülhet a kívánatos mértékben.

 

Ugyanakkor a biztonságos közlekedésben a technikai tényezőknek is fontos szerepe van, amiben a pálya vonalvezetése és minősége, a biztonsági és forgalomirányító berendezésekkel való felszereltsége, valamint a járművek konstrukciója bír a legnagyobb jelentőséggel. Utóbbinál az aktív (a mozgásból eredő hatások elleni védelem) és a passzív (a környezet, benne más járművek hatása elleni védelem) biztonság fokozása egyaránt lényeges feladat.

 

Alapvető fontossága miatt a közlekedésbiztonság kérdéseivel a későbbiekben külön fejezetben foglalkozunk részletesen.

 

e.)    Rendszeresség, pontosság, menetrendszerűség

 

Ezek egyaránt minőségi és gazdasági követelmények, hiszen magas színvonalú biztosításuk a közlekedési időt csökkenti, így költségmegtakarítást eredményez, ami közvetett hatásként akár a fuvaroztatónál is költségcsökkentést tesz lehetővé, hozzájárul ütemes termelési rend kialakításához. A pontosság a közlekedés munkájának egyik fő minősítője, teljesítésére nemcsak a technikai színvonal, hanem a természeti körülmények és még inkább a közlekedési dolgozók fegyelme van jelentős hatással.

 

f.)     Kényelem

 

A személyszállítási tevékenységgel szemben támasztott fontos követelmény, aminek nagy szerepe van abban, hogy a tömegközlekedés attraktivitását növelve azt versenyképessé tegye az egyéni közlekedéssel. Fő meghatározója az utazás során az egy utasra jutó jármű alapterület, de nem elhanyagolhatók az olyan tényezők sem, mint az ülőhelyek kialakítása, a kényelmi felszerelések léte, stb. Biztosítása főként műszaki feladatot jelent, ami már a járművek tervezésénél felmerül (pl. rugózás milyensége, ablakok kialakítása, fűtés, világítás, szellőzés biztosítása, egészségügyi felszerelések, stb.), de befolyásolja pl. a pályák minősége, az állomások, várócsarnokok berendezése. A zsúfoltság szintje (utaskilométer és férőhelykilométer viszonya) ugyancsak fontos kényelmi mutató.

 

g.)    Az ellátottsági szint javítása

 

Ez a követelmény a térbeli és az időbeli ellátottságra egyaránt értelmezhető, s mint ilyen szoros összefüggésben van a kényelmi mutatókkal. A területi ellátottság elsősorban a hálózati ellátottságra vonatkozik (mérése a hálózathossz és a terület hányadosával történik), de ide sorolható pl. a vasútállomással rendelkező települések arányát, vagy a helyi tömegközlekedés megállóinak átlagos távolságát rögzítő mutatószám. Az időbeli ellátottság elsősorban a tömegközlekedésben lényeges, fő mutatója a járművek átlagos követési időköze, de nem elhanyagolható a napi üzemidő hossza sem. Az ellátottságot mutatja a kielégített és az összes fuvarigény (járműigény) viszonyát tartalmazó mutatószám is.

 

h.)    Gazdasági követelmények

 

Ezek sorában az igénybevevők számára megfizethető díjszint biztosítása a legfontosabb követelmény, ami a személyszállítás esetében még piacgazdasági viszonyok között is bír szociális tartalommal. A szolgáltatók vagy a nemzetgazdaság számára ennél szélesebb a követelmények köre, s azok esetenként ellentétbe kerülhetnek az olcsóság követelményével. A gazdasági társaságok, vállalkozások számára szükségszerű a költségek megtérülésén túl nyereség biztosítása is, amiben a különböző részmutatók (pl. energiaigényesség,  eszközlekötés, stb.) is éreztetik hatásukat. Nemzetgazdasági szinten a közlekedési rendszer hatékonysága, az igények kielégítése tekinthető gazdasági alapkövetelménynek.

 

i.)      Környezetvédelmi követelmények

 

A közlekedés környezeti meghatározottságánál elmondottaknak megfelelően jogos igény, hogy a legkevesebb feszültség alakuljon ki a közlekedési tevékenység és az azt körülvevő környezet között. Nem tagadható, hogy a közlekedés velejárója bizonyos káros hatások előidézése, sőt ezek egy részének a közlekedés – főként a közúti közlekedés – a fő okozója. Nyilvánvaló, hogy e káros hatások minimalizálására kell törekedni. Ugyanakkor a környezetvédelmi követelmények szintjét is reálisan kell meghatározni, nem ellehetetlenítve a közlekedés tevékenységét, rontva annak hatékonyságát, korlátozva az indokolt szállítási igények kielégítését.

 

A közlekedés elsősorban a levegőszennyezés előidézésével okoz károkat, amelyek súlyos egészségi károsodásokat okoznak, de a természeti és az épített környezetben okozott anyagi károkozás sem elhanyagolható. A károsanyag-kibocsátás (emisszió) engedélyezett mértékére már egyre szigorodó nemzetközi normatívák vannak érvényben, amelyek betartása előfeltétele a nemzetközi forgalomban való részvételnek. A megfelelés biztosításának fő módja a járműállomány korszerűsítése, de közel ugyanilyen jelentőségű a felhasznált üzem- és kenőanyagok minőségének javítása is.

 

A légszennyezés mellett a közlekedési zaj, a talaj- és vízszennyezés, a rezgések is jelentős környezeti károkat okoznak. Ezek mértékére a jármű mellett a pálya vonalvezetése és felületének minősége is jelentős hatással van. Az adott tevékenységben végrehajtott műszaki fejlesztés mellett a közlekedési alágazatok között a környezetbarát vasúti és vízi közlekedés előtérbe kerülését támogató közlekedéspolitikai döntéseknek is fontos szerepük van.

 

A hosszú, de így sem teljes felsorolásból látható, hogy a közlekedési tevékenységnek igen széleskörű mennyiségi, minőségi vagy gazdasági-környezeti követelménynek kell megfelelnie. E követelmények meghatározása és az azoknak való megfelelés mértéke azonban egzakt módon – főként a minőségi megfelelés tekintetében – csak nehezen mérhető. Ennek megoldására hazai és nemzetközi szinten régóta vannak tudományos kutatásokkal alátámasztott törekvések. A megoldást komplex mutatók jelenthetik, amelyek általános módszere – részben szubjektív alapon – a figyelembe vett tényezők körének behatárolása, azok megítélésére alkalmas egyedi mutatószámok kijelölése és azokhoz meghatározott súlyszámok hozzárendelése. Ilyen pl. a Közlekedéstudományi Intézet által kifejlesztett  C=Σfigi típusú mutató, ahol fi az egyes jellemzők súlyszámát, gi pedig azok értékszámait jelenti. A mutató matematikai megoldása révén 0 és 1 közötti értéket vehet fel, skálája alkalmas a minőségi színvonal értékelésére. (Pl. a C mutató 0,9-1,0 közötti értéke esetén a minőség nagyon jó, 0,8-0,9 között jó, 0,7-0,8 között megfelelő, 0,7 alatt nem megfelelő, intézkedést igénylő.)

Közlekedési Tanszék Eseménynaptára

Elektronikus ZH nap 2016. december 9.
Levelezős konzultációs hétvége 2016. december 9. 08:00 - 2016. december 10. 18:00
Téli záróvizsga időszak kezdete (kereszt MSc) 2016. december 12. 08:00 - 08:20
Vizsgaidőszak kezdete 2016. december 12. 08:00 - 08:20

Tantárgyi tematika kereső

Tantárgyi információk

Válassza ki a beiratkozás félévét!
Válassza ki a nyelvet!
Válassza ki a szakot!
Válassza ki a szakirányt!
Válassza ki a tantervet!